KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kilencedik kapu

Kömlődi Ferenc

 

Sematikus és szájbarágó fináléja ellenére Polanski új mozija tökéletes szórakozás. A mester nem bíbelődik technikai bravúrokkal, a szerkezetet nem bolondítja különös törésekkel, önmagukba visszatérő körökkel. Az események lineárisan peregnek, a mai mozi-néző számára kissé komótosan, de – fura – a több mint két óra alatt mégsem érezzük az időt. Alighanem (az ezúttal is remeklő) Johnny Depp játéka miatt. Még szerencse, hogy rá épül a film, mert a forgatókönyv bizony hagy némi kivánnivalót. Holott izgalmas az alaptéma, s az izgalmon túl: divatos is. Okkult könyvek, titkos szekták, szám-kabbala, sátánimádat, beavatási szertartások, mágikus jelek… Mindez aprópénzre váltva: néha olyan érzésünk támad, hogy az opus nem csak „misztikus thriller”, de stílusparódia is. Például a Liana Telfer által prezentált (gyilokba és káoszba fúló) fekete mise során. Vagy a tolókocsis Kessler bárónő halálakor: míg az arcon a halál előtti utolsó fintor ül, a tolókocsiba száműzött testet az örökkévalóság tüze emészti. A rítus üres (de több emberéletbe kerülő) hókuszpókusz, a fekete mágia őrült milliomosok játszadozása. A megvilágosodáshoz, avagy a pokolhoz vezető út abrakadabrák helyett a női testen keresztül vezet… Mindent elemészt a tűz: ódon kastélyokat, középkori (albigenseket és katárokat idéző) romvárakat, vagyonokat érő magánbibliotékákat. Máglyára vettetett a XVII. századi Árnyékkirályság kilenc kapujának szerzője is, a Szent Inkvizíció küldte oda. Merthogy – a legenda szerint – a remeket maga Lucifer sugallta, a világvárosi, csak a pénz és a még több pénz motiválta szuper(könyv)ügynökből magánnyomozóvá vedlő Johnny Depp New Yorktól Portugálián keresztül Párizsig mindenütt az ő szignatúráját keresi.

Polanski valaha remekműveket (Kés a vízben, Zsákutca, Iszonyat, Rosemary gyermeke, Vámpírok bálja) alkotott. A hagyományos esztétika szemüvegén keresztül nézve A kilencedik kapu fényévekre kullog mögöttük. Viszont a jelenkori néző – a hibák és a bosszantó didaktika ellenére – alighanem ez utóbbin szórakozik jobban.

Ennyit változott a világ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2999