KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tizenhárom nap – az idegháború

Zsidai Péter

 

Valaki mentse meg a világot! Kubai rakétaválság hatvankettőben, az ősz 13 pillanata, ahogy megrengette, s majd’ maga alá temette kékfestő glóbuszunkat. Több kontinensnyi ballisztikus rakéta csúcsa nézett össze, jó és rossz politikusok gázoltak át egymáson. Posztmodern paranoia, vigasznélküliség, vége a virtualitásnak, a nagy játszma, a hidegháború most örvénylik a legsötétebben. Gonosz, vörös dög harapna jenki szívbe, kiknek, elárulhatjuk, végül majd aranylóan kel fel a nap.

Valaki érezzen rá, hamis vagy igazi Hruscsov titkos telexe. Valaki mondja meg a felderítő pilótáknak, jól vigyázzanak, nehogy lelövessék magukat a karibi égen, mert atomháborús kollapszus okozói lesznek. Valaki vezethetné Kenedi öcsit az orosz követségre, trenírozná, míg odabent a nagy alkut ágyazza. Valaki patriotizálja az éhes sajtó karvaly lelkiismeretét, hagyja a példányszámot másra, most a haza az első. Valaki... – mondjuk Kevin Costner. JFK elnök különleges tanácsadójaként vállalkozik e projektek vitelére, s boronálja is rendesen a színes történelmi tablót. A háttérből vív a hiperarrogáns, szivarfüggő hadi pápákkal, míg azok titokban hidrogénbombát robbantanak, állkapocs-perspektívából intrikálnak, lila arccal lőnék már szét Castrót meg a muszkát. Jó sok tárgyalás, verbális kungfu, irodai borotválkozás, családi fénykép a munkaasztalon, hősünk már-már elgyengül. A fokozódó nemzetközi labirintusból azonban van way out – méghozzá Kevin ráncain át. Talpára állítja az elnököt, viszkit önt lelkébe meg ismeretet, hogy bölcs döntést hozzon. A hidegnek vége, tudjuk a leckét jól, most már olvadnak a szemközti pólusok, hevülünk egyre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3319