KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A király ágyasa

Turcsányi Sándor

 

Sokat ígérő cím. Kosztümös! Ágyasos! Ma, mikor törvényre törve ülünk moziba. Legkedvesebb emlékünk, a romantika köszönt itt ránk. Perecet rágva Gérard Philipe-re várunk, ki álmodni sem mert szenvedélyeinkért ránt kardot. Szerelem és vér. A megszokássá csontosodott vágyakozás. Most sem bírunk csalódni. Megint a semmi jön szembe, a saját semmink. Ágyas komolyan veszi szerepét, börtöne e mindig hívogató bútordarab. Előbb a férje, majd a király, végül a himlő dönti ágyba. Utóbbit tűri legjobban, viszont ettől kiütéseket kap. De nem csak ágyas, székes (néző) is. Ő a filmtől. E bántóan színes filmtől. Nyugati reklámoktól elszínesült eszünk is megáll. Arany és kék szavakkal sem lehet megfogalmazni a harsányság e cseppet sem diszkrét báját. A fehérnél is halványabb árnyalat blődsége nyer itt érdemeinknek kijáró formát. Kék az ég és zöld a fű, Benetton-zöld. Természetesen valami helyett. S itt nem súlyos, lelket kellemesen bántó dologra gondolok. Pusztán egy jó kis másfél órára. Egy mozira. Helyette álemberek, álruhában hamis-hazug érzelmekkel gyötrődnek megvalósíthatatlan instrukciók csapdájában. A kosztümös film legyen ibuszos, de e vállalkozóivá fejlődött-züllött világunkban a szabadverseny sosem volt horizontokat nyit. Tán bécsi utazási irodák katalógusainak képei produkálhatnak hasonló érzéseket. Rivoléi lagúnákon könnyű csónakok suhannak vívódó hőseinkkel. Akik, ahogy köll, nemcsak vívódnak, vívnak is. A Veszedelmes viszonyok téli betetőző bajvívása őszivé rückvercel. Nem vakító kristályhó, csak hajzsírosító hideg eső. De ugyanúgy tízezer oldalvágás és befejezésként orgyilok. Minek? Hősnő végül megvallja másfél órán keresztül utált királynak, hogy szereti. Majd Torinóból Párizsba utazva irodalmi szalonok fejedelemasszonya lesz. Feledve álármányt, ál-szerelmet, de a néző vajh hova mehet a büdös moziból? Kukutyinba nyilván. Kiüresednek a mozik, meghal a film, s vele mi is. Most mégis inkább azt mondanám, e két mozijegy árán vegyen ki-ki saját ágyasának pár szál virágot, s ne gondoljon e betegágyas(os) délutánra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4244