KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

25 millió fontos váltságdíj

Ambrus Katalin

 

A kosztümös, történelmi kalandfilmek hősei magától értetődően a nemesi rend okos, erős, vitéz tagjai, míg a modern kalandfilmekben a származás már lényegtelen tényező. McLaglen rendező alkotásának főhőse, a várúr azonban hangsúlyozottan rendelkezik a skót nemes harci erényeivel, jóllehet ez a hagyományőrző úriember csak annyiban képviseli egyénien a nemességet, hogy különcségei egyediek. Ám a lényeg nem a különcségek mibenléte, hanem maga az a tény, hogy sem származásban, sem szokásaiban nem közönséges ember. Ezért tud rettenthetetlen lovagként harcba szállni – hazájáért, s a biztosítótársaság érdekében – egy nemzetközi banda ellen, akik felrobbantják a hatalmukba kerített északi-tengeri olajtermelő-telepeket, ha nem kapják meg a kért váltságdíjat.

A főhősnek kitűnően felkészített csapat áll rendelkezésére, saját nevelés. Egy középkorban játszódó történet esetében úgy mondanánk: udvarában nevelkedett hűbéres ifjak. A film ellenpontozásra törekszik: a nemesurat patriarchális viszony fűzi embereihez, s a virtus, ez a fontos vitézi erény is mozgatója cselekedeteinek; ezzel szemben a zsaroló banda tagjait pusztán a pénzszerzés vágya kapcsolja össze. így magasabb szempontok szerint jogos a történet befejezése, a nemzetközi rablók feletti győzelem.

A film tehát csak első pillanatra tűnik könnyed kalandfilmnek, az alkotást mélyebb jelentéssel ruházza föl, hogy sugallja a nemesi erények továbbélését, hasznosságát, teljes elégtételt szolgáltatva a konzervatív, hagyományokat mereven tisztelő magatartásformának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7341