KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mesedimenziók

Beszélgetés Tomek Baginskival

Lengyel hardkor

Hámori György

A rendszerváltással a nagyhírű lengyel animáció is összeomlott, mára azonban – ha más stílusban is – újraépült.

Tomek Baginski rendezőt, a 7. Anilogue Filmfesztivál zsűritagját kérdeztük a lengyel animációról és új munkáiról: Oscar-jelölt rövidfilmjéről és második világháborús sci-fijéről.


*


A rendszerváltás után milyen kondícióban volt a lengyel animáció és milyen a mostani helyzet?

Úgy 10-12 éve a lengyel animáció helyzetére még azt sem lehetett mondani, hogy borzasztó volt, hiszen akkoriban nem létezett lengyel animáció. A korábbi mesterek visszavonultak, néhányan tanítottak, de véleményem szerint a ’70-es–’80-as évek alkotói addigra már kifulladtak. Miközben a lengyelek kikászálódtak a szocializmusból, valami elveszett. A lengyel animáció helyén egy nagy fekete lyuk ásított. Amikor animációt tanultam és próbáltam belekerülni az animációs filmgyártásba, rájöttem, hogy nincs is olyan stúdió, ahova bekerülhetnék, mindent az alapokról kellett felépíteni, mert minden összeomlott. Páran összeálltunk és nekiláttunk a romeltakarításnak, közben visszatértek a nagy mesterek is, némelyikük jópár év kihagyás után még filmeket is készített. Ahogy a fiatalok többsége, én is inkább az amerikai és a japán animáción nevelkedtem, semmint a lengyel iskolán.

Most már sokkal jobb a helyzet, rengeteg animációs munka készül, nem csak filmek: reklámok, speciális effektusok, mobil-animációk, internetes anyagok. Rengeteg stúdió foglalkozik már ezekkel a technikákkal. Nálunk még nincs olyan bonyolult szabályozás, mint mondjuk Franciaországban, vagy Nagy-Britanniában, még csak az út elején vagyunk.

Mi változott a két állapot között?

Először is, rengeteg tehetség jelent meg. Másodszor Lengyelországban nagyon széles piaca van az animációval készült reklámoknak. És a partnerek nem félnek a hagyományostól eltérő animációs munkákat felhasználni reklámokhoz. Ami azért is nagyon jó, mert a reklámok sok pénzt hoznak Szóval némi bérmunka után, az ember a saját projektjével is tud foglalkozni.

Szóval a filmek költségvetésének nagyobb része a reklámmunkákból jön össze?

A filmek költségvetésének bázisa még mindig az állami támogatásokból származik, ez garanciát jelent. Az animáció ugyanakkor piaci alapokon működik. Az állam befekteti a pénzt a piacra, a sikeres stúdiók pedig öregbítik a lengyel animáció hírét. A Platige Image-nak (animációs vállalkozás, amelynél Baginski is dolgozik – A szerk.) még nem jött ki egészestés munkája, de egy-két éven belül sorra mozikba kerülnek a friss filmjeink. Elsősorban gyerekeknek készülnek, és nagyon újszerűek.

Az animációs rövidfilmek egyre inkább kiszorulnak a mozikból és átköltöznek az Internetre. Mit gondol mi a legmegfelelőbb médium ehhez a műfajhoz?

Szerintem minden platform megfelel. Mobiltól a moziig bármi megfelel. Mi mindig próbáljuk eljuttatni a munkáinkat a mozikig. Ha jó a producered, sikerülni fog. Persze az Internet a legegyszerűbb út.

Új filmjét, a Kinematográfot Oscarra jelölték, 2002-es, szintén Oscar-jelölt munkája, A katedrális után. A filmbeli feltaláló a valóság tökéletes rögzítésének módját keresi, akár a 3D – amivel ön is dolgozik –, ami egy másik úton próbálja ugyanezt elérni.

Nem csak próbálja, már meg is tette. Az animáció valósághűsége ma már akkora, hogy az maga a valóság. Nem hiszem, hogy ez allegóriája lenne az én filmemnek. A Kinematográf univerzálisabb történet, a választásról szól a munka és az élet között. A feltaláló nagyon keményen dolgozik, de elfelejt valamit, ami a legfontosabb az életben. A perfekcionizmus nem mindig előremutató. A Kinematográf klasszikus vonalvezetésű, lassú, nincsenek benne nagy meglepetések. Olyan, mint egy angol animáció. Meglehetősen különbözik korábbi munkáimtól.

Mesélne most készülő egészestés animációs filmjéről?

A Hardkor 44 II. világháborús mozi lesz, 1944-ben játszódik Varsóban, amit a németek porig romboltak, ezért nem olyan egyszerű elképzelni, hogy is nézett ki az eredeti városkép. A sztori egyébként nem annyira a valós eseményeken alapul, nem a történelemkönyvek, mint inkább Tarantino ihlette; a Becstelen brigantyk és a 300 keveréke lesz. Sci-fi szerű történet egy lerombolt városban, lengyel partizánokkal és német katonákkal, sok robottal, robbanással és rengeteg vérrel. Elég drága mozi, nagyon új, nagyon friss, nem kimondottan klasszikus történelmi film, mert azokat baromira unom. A második világháborúról mindenki komoly filmet csinál, persze nagyon tragikus és véres esemény volt, de az amerikaiak például csináltak Vietnamról vígjátékokat is. Mi is próbálunk új nézőpontból visszatekinteni a múltra.

Milyen élményei, benyomásai vannak a jelenlegi magyar animációról?

Nem sokat tudok róla, az utóbbi két évben láttam magyar filmeket, például a Nyóckert. A Digic Pictures munkái közül is láttam néhányat. Nem csak animációt, mert számítógépes játékokat is csinálnak, de az animáció minősége első osztályú. Szóval, ami eljutott hozzám, az mind nagyon profi munka volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10063