KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Titokzatos társulat

Zalán Márk

Magnifica presenza – olasz, 2012. Rendezte: Ferzan Ozpetek. Írta: Ferzan Ozpetek és Federica Pontremoli. Kép: Maurizio Calvesi. Zene: Pasquale Catalano. Szereplők: Elio Germano (Pietro), Paola Minaccioni (Maria), Beppe Fiorello (Filippo), Margherita Buy (Lea) Gyártó: Fandango / Faros Films. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 105 perc.

Ferzan Ozpetek a kortárs európai művészfilm egyik, váltakozó színvonalú alkotásokat felmutató, ám tagadhatatlanul legismertebb és legkedveltebb alakja. Ugyancsak népszerű kollégáihoz (Almodóvar, Ozon) hasonlóan két-háromévente jelentkezik új filmmel, melyek rendre bekerülnek a különféle európai filmfesztiválok és art mozik vetítési programjaiba. A török származású olasz rendező sikere leginkább megbízhatóságában, az általa preferált témák és motívumok állandó újrafogalmazásában rejlik: a múltban történt események összefonódása a jelennel, a családi, párkapcsolati nehézségek, a másság elfogadása mind-mind szerves tartozékai Ozpetek munkásságának, és nincs ez másképp legújabb, kísértettörténetbe ágyazott vígjátékában sem.

A pékségben dolgozó, színészi ambícióit egy pillanatra sem tagadó ifjú Pietro új lakásba költözik Rómában. Egyedül töltött napjainak unalmát csak unokatestvére, illetve otthonának szokatlan „lakói” törik meg. Pietro egy második világháború alatt működő színésztársulat tagjainak szellemével találkozik, akik arra kérik a rémült fiatalembert, hogy találja meg a legnagyobb élő olasz színésznőt, mialatt ők profi színészt igyekeznek faragni belőle. A film alapötlete stabil támaszt nyújt számtalan humoros szituáció kidolgozásához, melyekről a rendező ugyan nem feledkezik meg, azonban színészeinek eltúlzott alakításai és a szájukba adott erőltetett viccek sokat rontanak a komikusnak szánt jeleneteken. Hasonlóképp gyengítik a hatást a történetvezetés kidolgozatlan, gyakran nevetséges pillanatai. Nem világos, hogy a társulat tagjai miért épp Pietro segítségét kérik, ahogy az sem, hogy miért csak a film legvégén döbbennek rá, hogy haláluk óta közel hetven év telt el? A történelmi eseményekről pedig miért az interneten tájékozódnak? Ozpetek műve kedves, könnyed darab, azonban biztosan állítható, hogy sem ma, sem évtizedek múltán nem fogják a rendező kiemelkedő munkái közé sorolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11226