KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Madárfészek

Hegyi Gyula

Nem csalás, nem ámítás, a Madárfészek az egykori világhírű francia vígjáték, az Őrült nők ketrece minden eredetiséget nélkülöző, amerikai feldolgozása. Ugyanaz a férfi „házaspár”, ugyanaz a transzvesztita mulató, ugyanaz a konfliktus a balkézről való fiú menyasszonyával, ugyanaz a konzervatív apósjelölt és ugyanabban a mulatságos csapdában.

Még olyan részletek is megmaradtak, mint a piacon kosárkájával bevásárló „háziasszonyka” és az obszcén rajzolatú levesestányér epizódja. Minden részlet ugyanaz, éppen csak az egész más, mint ahogy azt a friss és üdítően szellemes francia komédiában láthattuk. A Madárfészek lapos, unalmas és meglepően ízléstelen film. Hiába néhány nagynevű szereplő, a közreműködők többsége már első megjelenésre is szánnivalóan csúnya és érdektelen. Rikítóan csiricsáré a díszlet, az amerikai „erotikus paradicsom” levegőtlen világa. Otromba a történet feldolgozása, ügyetlenek a párbeszédek, többnyire üresen pukkannak el az erőltetett poénok. Ahogy mondai szokás, zongorázni lehetne a különbséget a francia eredeti és az amerikai utánzat között. S nemcsak zongorázni, de tanítani is érdemes lenne, hogyan lehet lényegében ugyanazt a forgatókönyvet ragyogóan és laposan, finom eleganciával és lábszagú ízléstelenséggel feldolgozni. Még az a pár perc sem vidítja fel igazában a nézőt, amikor szegény Gene Hackmant nőimitátorként kénytelen viszontlátni.

Nem érdektelen viszont az a politikai közeg, amely a transzvesztita show-t és a konzervatív apát körülveszi. Ebben a világban mindenki vagy „liberális”, vagy „konzervatív”. S ellenfelei számára a „liberális” értelemszerűen „buzit”, a „konzervatív” pedig egyszerűen „nácit” jelent. Senkinek egy pillanatig sem jut eszébe, hogy a másik politikai csoportba tartozó embert ne illesse automatikusan a legsötétebb és leggyűlöletesebb szándékokkal. Abortusz, homoszexualitás, keresztény kontra zsidó értékek, amikor éppen nem a szexről beszélnek, akkor ezeket a témákat ismételgetik görcsös előítélettel a szereplők. Ebben a tekintetben az amerikai angolul beszélő Madárfészek kétségtelenül közelebb áll napjainak magyar világához, mint az Őrült nők ketrece felszabadultan politikamentes, bohózati közege.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=297