KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kampókéz

Turcsányi Sándor

 

A rendőrség körülzárta a nyilvános vécét: újabb horror következik. Megint régi barátok között vagyunk: kampókezű, tuskólábú, betonagyú, fatökű – hogy a jó ízlés határain belül maradjunk. Ami, sajnos, tárgyalt darabunknak egy percig sem sikerül.

A haladó szellemű filmművészet egy merészen újító irányzata mindig is (a felcsapható támlájú szék felfedezése óta) nagy figyelmet szentelt az elhullott végtagjaikat különféle elmés szerkezetekkel pótló figuráknak. Az első kategóriába (miszerint kampókezű) Hook kapitány, Ollókezű Edward, Freddy Krueger és Eric Clapton tartozik. Van, kinek írógép, van, kinek hedegűvonó jut. Horror nélkül félkarú Síva a nemzet. A második (tuskólábú) csoportba sorolhatók: Az aranycsapat, Ez Pelé és a Csatár a pácban című alkotások. A harmadik és negyedik alosztályokba (lásd fenn) minden nehézség nélkül beutalható az egész filmművészet. S ha jobban körülnézünk, az egész világ.

E rövidke filmtörténeti alapvetés után lássuk a medvét. Ám az imént vázolt szellemiség tövében araszolva: nem is biztos, hogy ez a megoldás. A film megtekintésekor kifejezetten irigyelhetjük Colombo hadnagyot, a kalózkapitányok krémjét (akiknél az ilyesmi foglalkozási ártalom) és a félszemű seriffet, akik ismeretes okokból csak a film felét láthat] dk. Kiemelkedően szerencsésnek kell tekintsük Vak Bottyánt, Szeméttelep Manfrédot, Oidipusz királyt és néhány kollégát.

A Candyman után a filmkritikus legjobban teszi, ha Vittorio Gassman vagy Al Pacino nyomát követve az orrára hagyatkozik. A film illata... Nem is rossz, viszont jelen opusz elemzőjének az ilyen irányú vizsgálódáshoz védőöltözetre van szüksége, például gázálarcra (annak hamar bepárásodik az üvege).

Mint a fentiekből is kitűnik tán, a Kampókéz nem egészen tökéletes alkotás. Ezért hát izgatottan várjuk folytatásait: Hordóhas, Hegygerinc, Oszlopfő stb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1267