KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Vadász és a Jégkirálynő

Varró Attila

The Huntsman Winter’s War – amerikai, 2016. Rendezte: Cedric Nicolas Troyan. Írta: Evan Spiliotopoulos és Craig Mazin. Kép: Phedon Papamichael. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Chris Hemsworth (Vadász), Jessica Chastain (Sara), Emily Blunt (Freya), Charlize Theron (Ravenna). Gyártó: Universal Pictures / Roth Films. Forgalmazó: Szinkronizált. 114 perc.

 

Miként a 30-as években Hófehérke indította el a klasszikus Disney-tündérmesék sorát az Álomgyárban, úgy 2012-ben is a csókra váró házitündér újjáélesztésével lendült mozgásba az a nagyipari revízió, ami a kortárs női közönség igényeihez illesztette a nyolc évtized alatt igen csak megkopott és célcsoportját vesztett zsánert. Míg azonban a komolyabb auteurnek számító Tarsem beérte az elcsépelt posztmodern felturbózással (Tükröm, tükröm), a brit elsőfilmes Rupert Sanders hamisítatlan (mostoha)anyamelodrámává modernizált változata, a Hófehérke és a Vadász egyfajta kifordított Mildred Pierce-ként állította középpontba a férfiakban csalódott, lánya ifjúsága iránt áhítozó Ravenna királynőt, Hófehérkét pedig bollywoodi esküvőfinálé helyett inkább egy diadalmas anyagyilkossággal, önálló trónnal és a partvonalról epekedő férfitekintetekkel jutalmazta.

Tekintve, hogy az időközben eltelt négy év olyan jövedelmező követőket hozott, mint a Disney feminista kapitulációját jelentő Demóna, az idei folytatástól joggal elvárható volt minimum egy biszex Hófehérke királynő, egy törpévé miskárolt Vadász és Jessica Chastain régen várt akcióhősnővé avatása. Ám a magánéleti botrányok miatt többször átírt prequel/sequel végül csak az utóbbi igényt teljesítette – minden más fronton visszahúzódott a hagyományos társadalmi modell menedékébe: Hófehérke szűzkirálynője helyett egy Hókirálynő frigid boszorkánya ül a trónon, az újjáéledt Ravenna halovány Demóna-árnyként érdemli ki jogos büntetését, nőszerelem helyett nővéri szeretet és heteroszexuális románc (a főhőssé tett Vadász és holtnak hitt hajdani kedvese között) pengeti az érzelmi húrokat. Az alapfilm trükkspecialistája által rendezett folytatás beéri annyi saját kommentárral, hogy számos ponton felhívja a figyelmet a mesterséges képek valóságtorzító és sorsromboló hatására – miközben zavaros, vásári varázstükre még arra is lusta, hogy legalább rendesen hazudjon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12718