KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kincses bolygó

Herpai Gergely

 

Úgy látszik, még a Walt Disney Pictures sem bírja már teljes mellszélességgel ontani magából a klasszikus művek unalmasabbnál unalmasabb, cukrosabbnál cukrosabb, hagyományos rajzfilmes adaptációit, azért most azt adhatták ki ukáznak a producer urak, hogy Robert Louis Stevenson híres regényén, a Kincses szigeten ugyan csavarintsanak már valahogy a filmesek. A végeredmény furcsa hibrid lett, amelynek eredményeképpen az „űrhajó” szónak hajó része egészen új értelmezést nyert, ugyanis a világűrben száguldozó gépek pontosan úgy néznek ki, mint a klasszikus vitorlások… Ha a fizika törvényeinek lábbal tiprásától eltekintek, ez az eredetinek szánt ötlet akkor is annyira abszurdnak tűnt, hogy a film végére sem tudtam megbarátkozni vele. Amúgy a hajókat leszámítva a rajzfilm teljes egészében a hagyományos klisékből táplálkozik, és kényszeresen követi az eredeti történetszálat, különbség legfeljebb néhány szereplő külsejében van – Long John Silvernek például megtudjuk, „cyber-beépítései” (!) vannak.

Több humorral, ízlésesebb sci-fi képvilággal, értelmesebben kigondolt gépekkel és érdekesebb idegen lényekkel talán nem lett volna rossz ez a Stevenson-adaptáció, de sajnos a Walt Disney cukormáznak ismét győzedelmeskednie kellett. Azok a szülők, akik már az Aladdinra, vagy a Pocahontasra is áldozatosan bevitték csemetéjüket, valószínűleg jól járnak ezzel a rajzfilmmel is, de akik a gyermekükkel együtt szeretnének szórakozni, azok kerüljék el az űrbéli kincskeresést…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2060