KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy nő vagy kettő

Tamás Amaryllis

Hogyan válik egy szenzációs lelet, egy kétmillió éves női csontváz, közkincs helyett közprédává…, a történet merő képtelenség is lehetne annak, aki emberi-társadalmi viszonylatokról, kapcsolatokról, az életről még nem tud eleget. Miért tűnik Julien Chayssac paleontológus (Gérard Depardieu) mániákusan művelt hivatása abszurdnak, miért nem érzünk idegenséget a zavaros múltú manöken, a gátlástalanul kockáztató Jessica (Sigourney Weaver) láttán? Az érték- vagy az érdekrendet átértelmező Julien Chayssac miért talál szövetségest – machogőgjét, tudós naivitását félretéve – a szabadabb, romlottabb és felnőttebb világot képviselő Jessicában a történet végére? Azt mondják, a perifériák sajátos értékei iránt mindig a fejlődés elakadásakor nő meg az érdeklődés… Bizarr zsákutca: ma az értéknélküliség (az eldobhatóság, az elherdálhatóság) is érték.

Daniel Vigne világa, a leegyszerűsített és vállalt torzkép csak eleinte látszik kellemes, csipkelődő önportrénak. Értékpocsékoló hajlamainkkal szembesülni ugyanis nem profán vigalom; sajnos már be vagyunk avatva. A rendező palackpostája megadja a „pontos” koordinátákat, vészhelyzetben az ember már ettől megkönnyebbül. Sürgős segítségre azonban hiába vár, csak a mindenkiben ott rejlő több millió éves életdacban reménykedhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5220