KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szexmisszió

Hegyi Gyula

 

Az elmúlt évek egyik legnagyobb lengyelországi sikere, a már rámenős címével is közönségcsalogató Szexmisszió nevezhető akár science fiction-nek, akár lágy – vagy inkább „szuperlágy” – pornófilmnek is: de szerintem elsősorban mégis vígjáték, szellemes komédia, a kommerszkészítés műhelytitkaival is eljátszadozó ujjgyakorlat. (Ha ilyen témánál nem félrevezető ezt a szót használnom... ) A lengyel filmgyártás évtizedek óta készít valódi kasszasikereket, a lengyel film saját közönsége körében töretlenül népszerű, így 1981 decembere után elég logikusnak látszott, hogy néhány esztendeig elsősorban a szórakoztatás felé fog nyitni: lehetőleg nem mondva le nemzetközileg is becsült szakmai igényességéről. Olyan szórakoztató produkciók születtek, melyekben a kommersz vezérszólama mellett némi intellektuális felhangok is helyet kaptak.

E filmtípus sikeréhez szinte minden adva volt: a jó irodalmi alapanyag, a stabil szakmai háttér, a kiváló színészek sora, s nem utolsósorban az a jó filmforgalmazáson felnőtt közönség, mely ismeri a nemzetközi kommerszet, s meglehetősen tájékozott a világ filmes helyzetében. A Szexmisszió, a Vabank első és második része, a horror, a szex, a történelmi romantika témakörében forgatott sikerfilmek nem rosszabbak a világátlagnál, s ráadásul a lengyel nézőnek minden előregyártott klisé közben is mondanak valamit a valóságról: így hazai népszerűségük természetesnek számít. (Tegyük hozzá: az idei év nemzetközi fesztiváltapasztalatai szerint a társadalomkritika újra megjelent a lengyel filmművészetben, a legutóbbi produkciók ismét közvetlenül szólnak a lengyel jelen és közelmúlt feszültségeiről.)

A Szexmisszió alapötlete az, hogy a science fiction egy jellegzetes alaptípusát, a számítógépesített falanszterállam „tudományos terrorját” összeházasítja a pornó egyik alaphelyzetével, a hímek nélkül élő amazonok fogságába került sajnálandó-irigylendő férfiak meséjével, szexuális kiszolgáltatottságuk-uralmuk történetével. A film kezdőjelenetében, a még „vegyes populációjú” világban a csinos tévériporternőre csak a kamerák előtti bájos-bugyuta csábmosolyok maradnak, a „lényeget” az okos férfiak mondják el: a film vége felé, e jelenet párjában, már a nőállam nőtévései rendezik meg a bűnbánó felforgatók megtérésének klasszikus komédiáját. A nőállam nem sokban látszik különbözni a hagyományos paternalista állammodelltől: legfeljebb a manipuláló szakemberek, fürge biztonsági erők és magabiztos tudósok bőkezűen adagolt női vonzereje árnyalja kissé ezt az impressziót. A manipuláció kevesek érdekén és sokak vélt jó szándékán alapul, így meglehetősen stabilnak látszik. Csakhogy – mint az ismert anekdotában az egerek megjelenésére a parádézó macskáknál – a kipusztítottnak hitt férfiak felbukkanásakor a „vágy mindent félresöpör.

Úgy tetszik, a film kellemes iróniával szemléli önmagát, erre mutatnak legalábbis azok a jelenetek, melyek függetlenek mind a science fiction-től, mind a mégoly szelíd pornótól. A német határőrnő váratlan felbukkanása, a már említett televíziós „bűnbánat”, a lányát a férfiak ellen nevelő elhagyott asszony konyhában sistergő gyűlölete, a tudományos kutatóintézetek kicsinyes, saját magukat is károsító vetélkedése – hogy csak néhány poénforrást említsünk – a legmaibb komédia irányába tágítja ki a történetet. Nagyon nem is titkolja ezt a film: kényszerű parabolánál mindenképp könnyedebb, frissebb játékra vállalkozik. Hogy kissé körülményesen, de lehetőleg pontosan fogalmazzak: minden jót el lehet mondani erről a filmről, amit egy nem igazán nagy filmről egyáltalán el lehet mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5915