KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törekvő tanerő

Harmat György

Rokonszenves és nézhető, ám közepes mozidarabot rendezett Claude Berri, akinek nálunk is bemutatott Az öregember és a gyerek című, 1966-os filmjében Michel Simon játszotta el egyik legjelentősebb időskori főszerepét. A mostani címszereplő a nem túl fiatalon komikus sztárrá lett Coluche, aki jó és természetes ebben a leginkább életképnek nevezhető alkotásban. Gérard, a botcsinálta „tanerő” – ahogy a magyar cím mondja – valóban törekszik: minden nehézség ellenére szeretettel neveli gondolkodásra és toleranciára a gyerkőcöket az irigylésre méltóan tágas, kellemes, csupa-ablak kültelki iskolában. Ahol humoros esetek sorjáznak csipetnyi bánattal. Berri filmje vígjátéknak kissé bágyatag, szomorújátéknak viszont túl könnyed.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6028