KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A névtelen zenekar

Gáti Péter

 

Szerénytelennek tetszhet a megállapítás, de nálunk hagyományai vannak a zenés film műfajának. Gondoljunk csak Banovich Tamás Ezek a fiatalokjára vagy Szomjas György – majd másfél évtizeddel későbbi – Kopaszkutyájára. Ezek az alkotások a karakteres zene mellett, az annak „árnyékában” jelentkező társadalmi jelenségeket, a hangjegyekkel „korrelációban” levő életérzéseket, problémákat igyekeztek felmutatni. A szóban forgó (múlt évben készült) bolgár film, amely egy alakuló zenekar nyári turnéjáról és érvényesüléséről szól, nem túl eredeti humorával próbálja helyettesíteni ezt a fontos motívumot. Tréfás hangvétellel, amolyan csetlő-botló, ámde csupaszív muzsikusoknak ábrázolja a nevenincs együttes tagjait, akik mellesleg időnként dalra fakadnak. Hiányzik a műből a társadalmi háttér ábrázolása, illetve finom, szőrmentén bíráló, de senkit sem igazán érintő fricskákká szelídül. Természetesen többféle zenés filmműfaj létezik. Emlékezzünk csak azokra a Beatles-filmekre, ahol a kitűnő zene egyszerre pótolja a dramaturgiát és az előbb említett hiányosságokat, azaz „viszi” a filmet. Kirkov rendezőn a zene sem „segít”, mivel a filmben felcsendülő muzsika amolyan öszvértermék, szerencsétlen módon kevert bárzene, illetve szalonképes, halovány beatutánzat. Ma már, a beat-korszakon, annak nosztalgikus felidézésén is túl, az újhullámos zenei irányzat térhódítása idején, ez a dallamvilág teljesen idejétmúlt Magyarországon. A zenét és a meseszövést átitató édesbús avíttság nem sok sikerre számíthat nálunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6731