KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bajtársak

Zsilka László

 

A téma jobb filmet ígért.

A frontról hazatért fiatal jugoszláv ellenállóknak újra bele kell illeszkedniük kisvárosuk miliőjébe. Amikor elmentek, gimnazisták voltak, most megint az iskolapad várja őket. Csakhogy azóta igencsak megváltozott a világ körülöttük, mások lettek ők is. Nehezen tűrik az iskolai fegyelmet, régi tanáraikat a háborúban mutatott gyávaságuk miatt lenézik, megvetik. Szokatlan számukra az új társadalmi rend építésével sajnálatos módon együtt jelentkező dogatizmus, túlzásba vitt „forradalmiság”, ártatlan emberek meghurcoltatása. A bajtársak – négy fiú és egy lány – a fronton más célokért harcoltak, más, igazabb, becsületesebb törvények szerint éltek. A kétféle morál „összeütköztetése” érdekes és izgalmas filmre adott volna lehetőséget. Az alkotók azonban csak „játszottak” ezzel a gondolattal. Szentimentális szerelmi kapcsolatok, látványos vadnyugati verekedések ábrázolásával próbálják meg eladni filmjüket. A váratlan, tragikus fordulat: az egyik bajtárs halála, teljesen felesleges, csak azért van rá szükség, hogy még felemelőbb legyen a boldog vég. Hőseink a matura után tiszta ingben, simára borotváltan indulnak Belgrádba, az egyetemre – a szebb jövő felé.

A Bajtársak egyetlen erénye a sűrűn felhangzó délszláv dalokban, zenében rejlik. Ám egy filmnek a szemhez és az értelemhez is illik szólnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6954