KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Benzinkutasok az Arany Patkónál

Loránd Gábor

 

A címbeli urak: benzinkútkezelők, méghozzá az Arany Patkóról elnevezett motel tőszomszédságában. S mint bizonyára Önök is hallottak már hasonlóról: sikkasztanak. Valutával, benzinutalvánnyal, bélszínnel, borjúmájjal és whiskyvel (azok a kamionosok... !) tetézik a korona-eltüntetést. Villa, bunda, Mercedes, és így tovább. Mígnem aztán – a részleteket elhallgatom, elég annyi, hogy – egy rokonszenves fiatalember „épül be” közéjük, s jaj nekik.

Otakar Fuka lényegében le akarta rántani a leplet egy társadalmi fonákságról, ugyanakkor csipetnyi, távolról krimit idéző izgalommal is fűszerezni kívánta filmjét. Ez kevéssé sikerült neki, amit kétszeresen sajnálhatunk. Egyrészt, mert éppen ez a lepel nem is annyira lepel, úgyhogy lerántani se nagyon kell. Másrészt az izgalomkeltéssel a rendező jócskán elkésett, mivel az utolsó percekig nemigen sokkolja idegeinket. Így aztán, noha a jóindulat vitathatatlan, se pellengér, se krimi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7374