KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Érdeklődéssel olvastam...

Körmöczi Lászlóné

Érdeklődéssel olvastam a Filmvilág 1980. augusztusi számában Bajor Nagy Ernő riportját a mozikról, a moziba járási szokásokról. Nagyon megfogott egy részlet, amelyben a riporter és alanya arról beszélgetnek, hogy a mai színészek nem olyan szépek, mint a hajdaniak.

Ezen már én is sokat gondolkodtam, főleg a külföldi filmek kapcsán, ahol a változás még feltűnőbb: ők Clark Gable-től jutottak el Gene Hackmanig, Sylvester Stallonéig. A jelenségre bizonyára több magyarázat is kínálkozik. A legfőbb oknak én azt tartom, hogy ma már a filmekben a filmhősök nem emberfeletti emberek, hanem egyek velünk, arcok a tömegből. Ezért nem is olyan szépek, mint akik a sminkmester műhelyéből jönnek. Sylvester Stallone a példája annak, hogy ma már a veszteseket, a keményen elkalapáltakat is szívébe zárja a mozilátogató közönség. S végül: a mai néző feltétlenül nagyobb intellektuális igénnyel ül be a moziba, mint korábban. Nos, ez is megkívánja, hogy a szép babaarcok helyett kifejezőbb, érdekesebb arcú színészek játsszák a szerepeket. Magyarországon sincs ez másként, gondoljunk például Haumann Péter gyorsan felszárnyaló karrierjére.

Lehet, hogy Bajor Nagy Ernő riportalanya visszasírja a régi szép időkkel együtt a szép színészek korszakát is, én azonban úgy vélem, mai keményebb és gyorsabb tempójú valóságunkat jobban kifejezik a keményebb és érdekesebb arcok, ha talán nem is oly tökéletesek.

 

Körmöczi Lászlóné

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7714