KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Itt van Eldorado

Simó György

Hagyjunk fel az illúziókkal: Montrealban éppen olyan az alternatívok élete, mint nálunk Pesten. A Tilos az Á-hoz hasonló hely ugyan több van arrafelé – pontosabban: ott van ilyen hely –, az exhibicionista rádiós MC drága cabriolet-en járja az éjszakát, sűrűbb az élet, olcsóbb a kokain és az ember könnyebben él meg egy éjszakai pultos állásból... de ezzel lényegében vége is a különbségeknek. A vécében keserűségből született kefélésből ott is nem akart, de megtartott gyerek lesz, együttlakásból ott is haraggal válnak el, csúnyácska lányoknak segít a pszichiáter, a nagyváros dzsungel, a gyengék elhullanak, de igazi drámák már nincsenek, a bajok sunyinak és értelmetlennek látszanak. A magány, a magány... az feneketlen ott is.

Ritkán adódik olyan nyár, hogy a végtelenül infantilis amerikai kánikula-mozik mellé valami más is becsúszik. Ez a kanadai film ilyen. Komplett kis gyűjtemény van benne tipikus nagyvárosi huszonévesekből: általában szépek és érdekesek, teszik a dolgukat ebben a mondottan intenzív világban, s emellett buktatókon keresztül vezet életük útja. A bajok persze nehezen érthetők, többnyire a vétleneket sújtják, inkább a dolgok természetében gyökereznek, és a film közepén kezdenek megjelenni. Szorgos munkájuk sikeresen cseszi el hőseink tinglitangli életét, a végén nincsenek szájbarágós megoldások, maximum egy pici esély. Reális, pátosz nélküli, bár kiszámítható és kicsit unalmas munka, igazi csemege.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=117