KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Abszolút kezdők

Turcsányi Sándor

Musical a horroráradatban. Idáig tarthat az örömünk. Megint sikerült egy alig használt (1986-os) darabot szerezni kilós áron. Még ki sem volt fordítva. Az a beszerzési alternatíva, hogy az ember vagy a méregdrága szalonok vadonatúj modelljeit vagy a turkálós üzletek levetett gönceit vásárolhatja, úgy látszik, a filmforgalmazásra is érvényes. Nem pénztárcáról vagy ízlésről van szó – így alakul. Egy extravagáns ócskasággal, topronggyal megvadítani a kincstári eleganciát, az már valami, arra oda kell figyelni. A turkálódás viszont felette rizikós foglalatosság, mindenféle bóvli kerülhet a kezünkre (akadhat a horgunkra, ld. még Kampókéz.) Mi tagadás, így jártunk most is.

Könnyen felismerhető tévedés áldozatai lettünk. Hihetnénk, most ez megy. Mármint az antirasszizmus. 1958-ban járunk a Sohóban, ahol a hivatásos teenagerek legfobb gondja, hogy miként lehet hegyesorrú cipőben csőrrel elrúgni egy utcai kavicsot, avagy hogyan lehet énekelve, mosolyogva arcot mosni, úgy, hogy a víz ne menjen a szánkba. Az élet szép, ám lelketlen telekspekulánsok teljesen félfasiszta szervezeteket fogadnak föl a békés lakosság molesztálására, gaz terveik könnyebb megvalósításáért. A fiatal pre-skinheadek (még a hajuk sem hullott ki) vérszemet kapnak, s kész a baj: London’s burning.

Az egyik főgonosz maga a nagy David Bowie akinek nem volt elég a Twin Peaks-béli egypercese, most órákig csodálhatjuk – igen rossz színész az istenadta.

Kétségtelen, az antirasszizmusnak ma szezonja van, a rossz filmeknek viszont nem lesz soha.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1265