KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dennis, a komisz

Tamás Amaryllis

Morbid gegekkel megtűzdelt rémmese. Igazi szenzációja nem Dennis (Mason Gamble), az átokfajzat, hanem a kölyökaggastyán, a valamikori ökölvívó, a piscatori színiiskolát végzett Walter Matthau.

A sztori búgócsiga módjára forog önmaga körül. A nagyszülők és unokák korosztályának egymásrahangoltságáról hangoztatott idilli tételek azonnal megbillennek, amint feltűnik a zsörtölődő, megvert kutyatekintetű, gyermekgyűlölő Matthau. Már első, morózus megjelenésekor elvesztünk. Májfoltos, nyakigláb rajzfilmfigura, „szörnyelladefrász” méltó párja. A Dennist egy időre szomszédaira, az idős Wilson házaspárra (Matthau mellett: Joan Plowright) bízó szülők nem sejtik, ezen elhatározásukkal két, ádáz ellenfelet szabadítanak egymásra. Matthau maga fabrikálta békebeli csúzlival vadászik a reggelenként élő kígyóval, kopottszőrű mackóval, csörgő konzervesdobozokkal ékített járgányára felpattanó ősellenségre, a „kisdedre”. Amit látunk, több mint játék vagy puszta harc; corrida – a rivaldafényben, málladozó matador – a porondon. Az angolspárgázó Wilson-tata kiszámíthatatlanul lődöz az emberporontyra. Matthau mesebeli gonoszságú öregembere már úton van „bizonytalanságok pusztasága” felé – ahová csak a gyermeklelkű felnőttek léphetnek be.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=177