KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Árulás és megtorlás

Vida János Kvintus

 

Tulajdonképpen örvendetes, hogy a hagyományos távol-keleti harcművészetek valódi és elképzelt bajnokairól szóló filmek között akad néhány – Kínában egyre több, Észak-Koreában pedig mindegyik –, amelyeknek alkotói valamely fontos történelmi eseményhez fűződő viszonyuk szerint formálják pozitív és negatív hőseiket. Ily módon lehet ezeknek a filmeknek valódi dramaturgiája is, a hősöknek jellemük, s a főszereplő iránti rokonszenv a nézőben akarva-akaratlanul összefonódik egy progresszív törekvés iránti vonzalom legalább homályos megnyilvánulásával. Az adott esetben az 1851-ben kibontakozott nagy kínai parasztháború, a világtörténelem talán legnagyobb parasztfelkelése, a tajping-mozgalom a történelmi háttér. Annak idején a felkelők Kína felszabadított középső területein államot alapítottak – a Nagy Egyenlőség Mennyei Birodalma néven –, földet osztottak, különféle plebejus-patriarchális hagyományok és a korabeli haladó és forradalmi ideológiák sajátos ötvözetén alapuló eszmények szerint igyekeztek berendezkedni. A mandzsu császárság a britek és franciák segítségével 1884-ben vérbe fojtotta a felkelést. Csou Kang-jü filmjének cselekménye ekkor kezdődik.

A hasonló típusú munkákban nem ritka fogás, hogy a főhős – egy megrendítő élmény hatására – gyermekként szánja el magát az igazságtalanság megtorlására, erre készül évtizedeken át, mígnem aztán sikerrel végrehajtja tervét. Ilyesmit látunk ezúttal is: a történet lényegében arról szól, hogy a tajping hadsereg főparancsnokának árván maradt fia hogyan edzi magát kiváló kungfu-harcossá és hogyan számol le szülei orgyilkosával, az igaz ügy árulójával. A hitelesen kidolgozott díszletek és jelmezek már-már a történelmi hűség illúzióját keltik, amit a tisztes színészi és harcművészeti teljesítményt nyújtó szereplők révén elismerésre méltó ügyességgel fokoztak az alkotók. Nem csoda, hogy a nézők többsége észre sem veszi, hogy a főhősnek nem (egyébként vitathatatlan) igaza, hanem ügyessége győzedelmeskedett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5222