KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ifjú Frankenstein

Nagy Zsolt

 

Na végre! – kapja fel a fejét a gyanútlan mozilátogató, épp ideje volt már átvenni egy Frankenstein-filmet. Csalódni talán nem fog, legfeljebb rezignáltán tudomásul veszi – nem először –, hogy a filmforgalmazás sajátos logikája és itthon bevett gyakorlata szerint a műfajparódia ismét előbb jutott el a közönséghez, mint maguk az eredeti művek. így volt ez a vámpír-, a horror-, a James Bond-filmek esetében is, most pedig megkaptuk Mel Brooks „bombasikert” ígérő, 1974-ben készült, stílszerűen fekete-fehérben forgatott Frankenstein-persziflázsát. (Azon tűnődöm, hogy vajon a Rocky Horror Picture Show című „klasszikus” alkotást, amely legalább féltucat műfajt figuráz ki és emellett önmagában is jó zenés film, e logika alapján miért nem vásároltuk meg?) De lássuk a pót-Frankensteint: Gene Wilder és Marty Feldman neve önmagában garancia egy jó komédiához, márpedig a Frankenstein-mítosz ebben a filmben – a komédia érdekében – súlyosan deformálódik. Noha e változat hűen követi az 1931-ben J. Whale által készített első Frankenstein-film történetét – még az egykori laboratóriumot is pontosan rekonstruálták – Mel Brooks néhány új szereplőt is kitalál, pl. Frau Blüchert vagy Dr. Frankenstein szeretőjét, illetve egyértelmű utalásokat tesz más mítoszokra (Erdély-Drakula, telihold-Farkasember), mindez nem válik a film előnyére. Ahogy a feliratozás sem képes visszaadni néhány valóban találó szójátékot, úgy vész el az eredeti mítosz döbbenetesen aktuális figyelmeztetése az ember teremtette technika elszabadulásának fenyegető réméről. Az egész filmet pedig – amelynek legalább három helyen vége lehetne – a szexualitásra kihegyezni stílustörés, a műfaj íratlan szabályainak megbocsáthatatlan semmibevétele, elszakad az eredeti mű szellemétől. Nagy kár, hogy ez az ígéretesen induló paródia olcsó hálószoba-komédiába fullad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5240