KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utolsó lépés

Mátyás Péter

 

Ebben a filmben gyakran idéznek Montaigne-t. „Nagy csudatévő az emberi elme!” – írta egykor a francia moralista. Vjatyin-Berezsnih rendező nem kevesebbre, mint egy nagyívű történet fölvázolására vállalkozott az 1920-as évek elejétől a II. világháború befejezéséig, középpontban egy hétköznapi emberi sorssal.

Főszereplőnk talpig becsületes munkásfiú, példamutató sztahanovista, később a háború névtelen hőse, akinek egyéni és társadalmi konfliktusait kísérhetjük figyelemmel. A kisember helye és szerepe az időben? – tehetnénk fel a jólismert kérdést, ám a „csudatevés” ezúttal elmarad. A Szovjetunió több mint két évtizedes fejlődésének mindennapos megpróbáltatásait, problémáit itt csak – jó esetben – jelzi, ám nem ábrázolja a rendező, gyakran kikerüli, könnyedén átlépi azokat. A történelem csak díszlet, melyben egy szentimentális történetet látunk, mely során a gondolatok és érzelmek megszokott és jellegtelen fordulatokban öltenek testet.

A művészi szembesítés egy bonyolult, s ez idáig alig érintett korszakkal elmaradt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/01 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5643