KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szenvedély végszóra

Gáti Péter

 

A mozitól elsősorban gondtalan órákat, felhőtlen szórakozást és enyhén andalító romantikát remélő vagy követelő közönség lassan megtanulja Michel Lang rendező nevét.

Sikerének titka az a könnyed hangvétel, biztos kezű színészvezetés és körültekintően kidolgozott, a műfaj lehetőségeit és korlátait mindvégig szem előtt tartó dramaturgia, mely már hazai bemutatkozását, a Széplány ajándékba című munkáját is jellemezte. A tisztes családapa pikáns kalandokkal tarkított velencei kiruccanásának krónikája után ezúttal „komolyabb” húrokat penget a rendező.

Sokkal inkább tragédiát mint vígjátékot sejtető, félresikerült magyar címe ellenére kellemes, pergő ritmusú másfél órát kínál a Szenvedély végszóra. Az antropológus férjével boldogtalan, áldott állapotban levő rádiós műsorvezetőnő és a keleti ételkülönlegességeket kínáló étterem középkorú, jópofa tulajdonosának szerelem első látásra kapcsolatáról szóló, könnyen emészthető mese legnagyobb erénye, hogy „csak” szórakoztat. Kimaradtak a filmből a témában rejlő, de a műfaj megkövetelte stílust feltehetően megtörő giccsveszélyes mozzanatok, az oda nem illő lelki tusakodások, a lendületet megakasztó kitérők. Gyorsvonati sebességgel robog a cselekmény az előre kijelölt, nyílegyenes vígjátéki pályán, és bár a rendező semmit nem bíz a véletlenre, története a vetítés idejére mégis rabul ejti a nézőt. Minden a helyén van ebben a filmben, egyetlen kellék, kézmozdulat vagy dialógus sem tűnik esetlegesnek, rögtönzésszerűnek. A színészeknek tipikus vígjátéki figurákat kell megformálniuk, rutinból, de legalább eltéveszthetetlenül. Ez különösen a valóban fotogén, ám szerény tehetségű Clio Goldsmith számára jelent óriási könnyebbséget.

Nem tudhatjuk, hogy a kommersz felségterületén kívül mennyire mozoghat otthonosan Michel Lang. A filmvígjátékok birodalmában viszont nyugodtan rábízhatjuk magunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5940