KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A férfiakalnd elmarad

Boros József

A női egyenjogúság témája olykor leszbikus túlzásokra ragadtatja a szerzőnőket: láthatólag elgyönyörködnek asszony- és leányhőseik makulátlan lelkében, intelligenciájában, bájos szépségében, a szavakból, mozdulatokból áradó finom felsőbbrendűségben, amely az egyenrangú nő sajátja. Mindezzel szemben áll az idétlen, önhitt, csöppet sem vonzó férfitest és -szellem, amely olyannyira nevetséges, hogy a világ végezetéig elegendő anyagot szolgáltathat a filmvígjátékot író, rendező hölgyek számára.

Marie Polednákova megsokszorozza az örök emberpárt, három feleség és három férj is bizonyíthatja utóbbiak sokrendbéli esendőségét az előbbiekkel szemben. A külön vakációra igyekvő családapák akciói a Férfiak póráz nélkül mintáját követik, de ezek nemcsak leleményben, hanem a családi-társadalmi háttér szatirikus felidézésében és a jellemábrázolás keserűségében is elmaradnak Mario Monicelli filmjétől. A kelet-európai jólét és a – rosszul elképzelt – értelmiségi-művészi munka unalmas kulisszái között ez nem meglepő. Szerencsére a férjek a rájuk tukmált gyerekhaddal együtt egy hegyi kunyhóba kerülnek, s itt Polednákova sem tőlük, sem önmagától nem tagad meg némi ötletességet az önellátó élet csetlés-botlásaiban.

A gyerekszereplők nemre való tekintet nélkül aranyosak, s ez így van jól, hiszen a nemi jelleg csak később vág rendet közöttük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/01 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6232