KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kivégzés hajnalban

Harmat György

 

A film cselekménye este hat és reggel hat óra között játszódik, javarészt egy börtönszigeten, Lima közelében, 1957-ben. A kivégzőosztag érkezése és távozása fogja keretbe az ártatlan halálraítélt és a bűnös halálraítélők pontos természetrajzát.

Az aprólékosan részletező előadásmód nem gátja a hatásosságnak. Viszonylag lassú előrehaladást eredményez ugyan, ám egyúttal csendes feszültséget is, a néző és a mű érzelmi összehangolódását. A megfigyelések rendkívüli finomsággal hol abszurdba (a kivégzés helyszínét gondosan rendezik be, hogy a vendégek jobban lássanak), hol meg szimbolizmusba változnak át, de szóhoz jutnak a karikírozás szélsőséges és leegyszerűsítő eszközei is. Némi didaktika gyengíti tehát az ábrázolást, de az alakok élnek, a látvány erőteljes: a rendező, Francisco José Lombardi, komoly tehetség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7375