KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pisztrángok

Bende Monika

 

Az 1978-as Nyugat-Berlini Filmfesztivál Aranymedve díját nyerte el García Sánchez társadalmi parabolája. A Franco halálát követő spanyolországi változásokról, az osztálytagozódások felbomlásáról, szabadságról szól a Buñuelt idéző, meglehetősen hátborzongató történet. (Meglehet, a mi mai kisrealista filmjeink is egymás utánérzéseinek tűnhetnek más országokból nézve, s i buñueli látásmódnak is nem kevés őse van az inkvizíció létrejötte óta visszafelé mind a spanyol költészetben, mind a festészetben. Elég, ha a Celestina groteszk világát, vagy Goya vízióit idézzük. S ezt a közös látásmódot egyetlen nagy, hosszantartó probléma, a spanyol társadalom elmaradottsága határozza meg, nem a formák másolása.) A spanyol középosztály merev elzárkózását,  tájékozatlanságát a változások közepette jól példázza a horgászklub ünnepélyes vacsorája. A protokoll zavartalanságát kívülről tüntetők, belülről a sztrájkoló szakácsok veszélyeztetik, s civódnak maguk a klubtagok is. Mire a kintieket szétzavarják, a bentiekkel időlegesen megegyeznek, a feltálalandó pisztrángok már éktelenül bűzlenek. A marakodó, unatkozó horgászok nekilátnak az öngyilkos vacsorának, mert ez az ő haluk, az ő klubtársuk fogta, össze kell tartaniuk. Vakok és makacsul elutasítják azt a tényt, hogy osztályuk felbomlóban van, a változástól való félelmük legyűri halálfélelmüket is. Közben az eddig alárendelt, engedelmes szakácsok öntudatra ébrednek. Hogyan élnek majd jogaikkal, azt az elkövetkező évek döntik el, csakúgy mint azt. hogy García Sanchez, Saura és a többiek a sokasodó problémák során mennyire tudják függetleníteni magukat a „szent szörnyetegtől”, Buñueltől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7734