KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tiszta napfény

Roboz Gábor

Sunshine Cleaning  – amerikai, 2008. Rendezte: Christine Jeffs. Írta: Megan Holley. Kép: John Toon. Zene: Michael Penn. Szereplők: Amy Adams (Rose Lorkowski), Emily Blunt (Norah Lorkowski), Alan Arkin (Joe Lorkowski), Jason Spevack (Oscar Lorkowski), Steve Zahn (Mac). Gyártó: Back Lot / Big Beach / Clean Sweep. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 102 perc.

Az amerikai függetlenek körében annyira népszerű, a kertvárosi/kisvárosi élet visszásságait feltáró látleletfilmek már számos úton-módon megkísérelték bemutatni rabsorsra jutott hőseik szabadulási kísérleteit, de a szubverzív történetekben a bűntény-helyszínekre specializálódott takarítócég alapítása eddig még nem merült fel kitörési lehetőségként. A legfeljebb a Vérfagyasztóból ismerős vállalkozás ötletét az új-zélandi származású Christine Jeffs, Reb Braddock groteszkjével szemben, nem egy elrajzolt önmegvalósítás-sztorihoz használja fel, hanem egy jóval földhözragadtabb és személyesebb hangütésű boldogulás-keresés illusztrálásához.

A Tiszta napfény Rose-ja társ nélkül, takarítónőként próbál boldogulni az életben, holott az egykor ünnepelt pompon-lány korábban egészen más jövőben gondolkodott. A középkorú nő helyzetén ráadásul nem segít rosszcsont fia, elfuserált üzletemberként nyűglődő apja és a karrierépítésben szintén nem jeleskedő húga által alkotott outsider-családja sem, amely csak újabb terheket ró a magányát egykori, mára nős szerelmével csillapítani igyekvő asszonyra.

A rendezőnő az Eső és a Sylvia után újabb érzékeny, női szemszöget használó – ezúttal félmosolyoknak is teret hagyó – drámát forgatott, és választott hőstípusán túl valamelyest még megközelítésében is rokonítható a Pippa Lee négy életét jegyző Rebecca Millerrel. Jeffs az érzelemtelített alapanyagból szentimentális szenvedéskrónika helyett túlzásoktól mentes, átélhető történetet formált, amely a maga hallgatag módján végső soron amellett foglal állást, hogy a vágyott boldogság eléréséhez a rendnek nem a tragédiák helyszínén, hanem mindenekelőtt Rose saját életében kell uralkodnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10007