KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Merénylet

Fekete Martin

Assassination – amerikai, 1987. Rendezte: Peter Hunt. Szereplők: Charles Bronson, Jill Ireland, Stephen Elliott. Forgalmazó: Fantasy Film. 85 perc.

 

Bár az akciófilm műfajának legjelentősebb előzményeként számon tartott James Bond-sorozat kulcsfigurái közül csak a 007-es ügynököt életre keltő színészek nevei vonultak be a köztudatba, a hatvanas évek óta töretlen népszerűségnek örvendő filmek sikerében más alkotók is oroszlánrészt vállaltak. Noha az 1969-es Őfelsége titkosszolgálatábant már rendezőként jegyzi, Peter Hunt vágóként járult hozzá a sorozat és az akcióműfaj diadalmenetéhez: a hitchcocki kémthrillerekhez képest gyengén megírt, az összeesküvés szálainak kibogozása helyett a látványos összecsapásokra koncentráló történetekben a drámai mélységet feszes tempóval pótolta, így a nézőt már nem foglalkoztatták a cselekményvezetés logikai hibái.

A Merénylet alapszituációja a hatvanas-hetvenes évek paranoiathrillereit idézi: Charles Bronson testőrfigurája rájön, hogy a First Lady körül bekövetkező szerencsétlenségek nem véletlen balesetek, s egyedül kell megvédenie a nőt, ugyanis az ellene irányuló összeesküvés szálai a politika legfelső és legbelső köréig vezetnek. Azonban a rendezői székben ezúttal nem A Parallax-tervet is készítő Alan J. Pakula ült, így nem egy lassan építkező, a nyomozás előrehaladtával egyre sötétebbé és nyomasztóbbá váló filmet kapunk, hanem rendkívül pörgős és akciódús, tipikusan nyolcvanas évekbeli műfajkeveréket, melyben a paranoiathrilleres Kennedy-utalások és az akciófilmes robbanásokkal tarkított üldözések könnyed hangvétellel és humorral párosulnak. Hunt nem tagadja meg Bond-filmes kötődését: a kései Roger Moore-darabok parodisztikus stílusát idézi meg az állandóan csak a sminkje miatt aggódó First Lady figurájával, a harsány zenehasználattal és az egyre extrémebb akciójelenetekkel, melyekben földön, vízen, levegőben, a legkülönfélébb járműveken menekülnek hőseink és még a motorosokat is rakétavetővel próbálják meg kilőni.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12239