KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tűz óceánja

Mátyás Péter

 

Frank T. Hopkins (Viggo Mortensen) számos maratoni hosszúságú lóversenyt nyert meg Amerikában hűséges társával, Hidalgo nevű lovával. 1890-ben egy dúsgazdag sejk meghívja őt Afrikába a világ legnagyobb versenyére, ahol háromezer mérföldet kell lovagolni az Arab-sivatagon keresztül Adentől Szíriáig. A kibírhatatlan forróság és szárazság mellett a gonosz riválisokkal és az elvetemült útonállókkal is fel kell vennie a küzdelmet.

A tűz óceánját Disneylandben gyártották unásig ismert klisékből, magányos, a film végén naplementében ellovagló hőssel, vonzó, ám titokban fondorlatos cselszövést irányító arisztokrata hölggyel, digitális technikával generált sáskajárással és homokviharral. E gyönge ifjúsági filmben a nagyon is különböző szemléletű western és az egzotikus kalandfilm összeházasítása a legzavaróbb. A ráérősen hömpölygő történetet két oda nem illő közjáték is megszakítja. Egy hosszúra nyúlt epizódban a sejk lányát banditák rabolják el, akit cowboyunk másodmagával kiszabadít a több tucat haramia karmaiból. A másik jelenetben a teljesen kimerült Franknek sivatagi szellemek jelennek meg, hogy erőt adjanak neki a végső, mindent eldöntő vágtához, a látomás hatására a földön agonizáló ló és lovasa felállnak és megtáltosodva vágtatnak a cél felé. A rendező láthatóan nem foglalkozott a valóságos helyzetek, a hiteles karakterek megteremtésével, helyette celluloid szagú fantáziavilágot, bárgyú karikatúrákat kapunk.

A nyugati embert megszemélyesítő, alacsony sorból származó cowboy kizárólag akaratának, erkölcsi tartásának köszönhetően legyőzi az Allah nevében küzdő, néha tisztességtelenül taktikázó kékvérű kihívóit. Az arab hercegek pompás telivérei pedig sorban lemaradnak a messziről jött idegen lenézett musztángja mögött. Nehezen érthető, hogy az amerikai felsőbbrendűség bizonyítására miért épp ezt a zsánert választotta a rendező; a ló nemes és intelligens állat, a lovakról szóló filmben hamarabb kiütközik az emberi butaság.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1986