KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kidobós

Pápai Zsolt

 

A hollywoodi vígjátékok egyik gyakran előrángatott alfajában az alkotók sportfilmekbe bújtatva igyekeznek megidézni az amerikai álmot. Arról a filmfajtáról van szó, amelyben a kis tehetségű, nagy szívű csipet csapat áldozatos ügyetlenkedésével sorra leradírozza a pályáról a lényegesen képzettebb, ámde simlis figurákból álló riválisokat, és elhódítja a kupát, mit több, a társaság vezéregyénisége bónuszként álmai nőjének kezét is elnyeri. Általában Kerge kacsák-típusú marhaságok sülnek ki az efféle történetekből, de – szinte hihetetlen – esetenként egy-egy üdítőbb mozidarab is becsúszik.

Ehhez azonban humorérzék kell, márpedig a rutinos amerikai vígjáték-rendezők képességei deficitesek e tekintetben. Szerencsére a Kidobóst direktorként és forgatókönyvíróként is jegyző, elsőfilmes Rawson Marshall Thurber különbözik e veteránoktól, hiszen nemcsak jó a humora, de hajlamos néminemű (ön)iróniára is, ez utóbbi segíti őt abban, hogy derék posztmodern szerzőket megszégyenítő módon játsszon el a megcélzott műfaj néhány paneljével, és töltse meg invencióval a közhelydramaturgiát. A vékonyka sztori sok meglepetést nem ígér, hiszen a korábbi sportvígjátékokhoz képest csupán annyi újdonsággal bír, hogy nem az amerikai foci, a hoki vagy a baseball, hanem az elemi iskolákban nálunk is méltán népszerű kidobós játék áll a középpontjában. A karakterek és a gegek viszont igen eredetiek: több olyan jelenet is akad a filmben, amelyekhez hasonlóakra Chris Columbus és a vele rokon kapacitású rendezők egy egész életművet építettek fel. A Kidobós hamisítatlan B-ligás mozi, mégis az év egyik nagy vígjátéksikere lett Amerikában. Kérdés, hogy azért, mert annyira bárgyú, vagy azért, mert annyira szellemes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2409