KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Angyalok, végállomás

Harmat György

 

André Téchiné (Legkedvesebb évszakom, Alice és Martin) új filmjének helyszíne az észak-marokkói kikötőváros: Tanger. Hősei vagy kitartanak vágyaik mellett, vagy – ha ez nem megy – beérik pótcélokkal. Mint az életben. Serge, a fiatal francia kamionsofőr szerelmes a szép panziótulajdonosba, Sarah-ba. Átmeneti szakításuk idején jó pénzért belevág a kábítószercsempészésbe. Sarah Kanadába menekülne szenvedélyes „se vele, se nélküle” viszonyuk elől. Alkalmazottja és pártfogoltja, Said megszállottan (és illegális úton) próbál átjutni álmai földjére: Európába.

Három napot tár elénk életükből a rendező, három veszéllyel, konfliktussal, szenvedéllyel teli napot. De nem a kalandra futtatja ki alkotását, nem is a végzetes szerelem témájára utazik, és nem hangsúlyozza túl az egzotikumot sem. „Kismesteri” módon az apró emberi történéseké ez a film. Folyik, mint az élet. Így terem meg benne feszültség, líra, a Dél varázsa. Ha meghal valaki, az szinte véletlen, jelentős eseményekről (megszületik egy kisbaba) csak hallunk, fontos fejlemények (sikerül-e Saidot átcsempészni a határon) homályban maradnak.

Viszont közegében ismerünk meg néhány embert. Bosszantónak és szeretetre méltóak egyszerre. Mint az életben felebarátaink. Boldogulásukért aggódunk, sorsuk érdekel, történetük leköt minket. Mért ne lenne ennyi elég egy jó filmhez?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2554