KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Barnie apró bosszúságai

Ágfalvi Attila

 

Barnie, a negyvenes éveiben járó francia hivatalnok naponta ingázik otthona és angliai munkahelye között. Élete kiegyensúlyozott: míg Calais-ban felesége és lánya várja, addig Londonban egymásról mit sem tudó szeretői: Marie, a fiatal francia diáklány, és Mark, az intelligens műkincskereskedő. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Barnie a születésnapjára rég várt ajándékot kap, sajnos mindhármójuktól ugyanazt: jegyet május másodikára, az Orient-expresszre…

A két férfi, két nő felállású szerelmi négyszögtörténet nem ritka a filmtörténetben, noha némi eredetiséget kölcsönöz tárgyalt filmünknek az a tény, hogy itt egy férfiba szerelmes a többi szereplő. Ha melodrámát kapnánk, akkor a történet vége nyilván tömeges halál lenne, vígjáték esetén viszont a kötelező megoldás a szereplők váratlan összetalálkozása, titkolózással, félreértésekkel, féltékenységi jelenetekkel, összeveszésekkel és kibékülésekkel. Bruno Chiche filmje arra példa, hogy egy ilyen habkönnyű, színpadra való bohózat is lehet értelmes szórakozás, ha a legalább minimálisan kidolgozott és némi egyéniséggel felruházott karaktereket rátermett színészek játsszák el, és a sokszor látott jelenetek valószerűtlenségét diszkréten groteszkbe hajló humor feledteti: ilyen például az az ötlet, hogy Barnie a családi összeomláshoz vezető nagyjelenetet a véletlenül a tenyerére pillanatragasztózott telefonnal kényszerül végiggesztikulálni és végigpofozkodni. Személy szerint én legfeljebb azt sajnálom, hogy ebből a filmből sem fog kiderülni a magyar néző számára, miért a nálunk szinte ismeretlen Patrice Lucchini napjaink egyik legjobb francia színésze. A film mindazonáltal jó választás lehet egy jóleső semmittevéssel eltöltött nyári nap végére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2592