KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Horrorra akadva

Kovács Marcell

 

Igazán nem mondhatjuk, hogy a könnyed kikapcsolódást kereső mozinéző teljesíthetetlen követelményeket támasztana egy szerény, különösebb ambícióktól szemmel láthatóan mentes paródiával szemben. Fontos, hogy a karikatúrák rögtön felismerhetőek legyenek, jópofa szereplőkre van ezen kívül szükség, meg másfél órán keresztül többé-kevésbé kitartó lendületre. És nem árt, ha időnként nevetni lehet.

A hollywoodi feketék második vonalában tüsténkedő öt Wayans fivérből három által jegyzett produkció a kívánalmak közül sajnos csak az elsőnek képes maradéktalanul megfelelni, de az is inkább válik kárára, mint előnyére.

A Sikoly és a Tudom, mit tettél tavaly nyáron sztoriját vegyítő cselekményhez humorban a feka vígjátékok, a Farrelly-féle hasmenéses stílus és kisebb mértékben a ZuckerAbrahamsZucker klasszikus iskola gegjei társulnak. Hogy a kifinomult szellemesség kimaradt az összetevők közül, még egyáltalán nem jelentene problémát, a saját, önálló világ hiánya már annál inkább. A Mátrixszal előhozakodni egy tini-horror paródiában pedig szerintem kifejezetten kínos.

A Nyasgem című ötletes első rendezésében a hetvenes évek fekete-krimijeivel viccelődő Keenen Ivory Wayans most semmit sem bízott a véletlenre: nyilvánvaló témából nyilvánvaló eszközökkel készített egy nyilván sikeres vígjátékot, hiszen a Miramax már gyártja is a folytatást. Csakhogy a Sikoly típusú filmek éppen arról szóltak, hogy a horrorfilm, közelebbről a nyolcvanas években divatos, riadt tizenéveseket gyilkolászó slasher alműfaj sablonjait ironikusan, sok idézőjellel hasznosították újra. Amikor a Horrorra akadva kifigurázza ezt a vonulatot, egy már kész paródiát parodizál tehát, a könnyed kikapcsolódás helyett unottan bambuló nézőben felvetve ezzel a kérdést: minek?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3129