KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ikrek visszavágnak

Schubert Gusztáv

 

Velsz ebek is szerepelnek ebben a rusnya ember-mesében, Fergie, az elkényeztetett pudli és meghatározhatatlan pedigréjű sorstársa (wales-i labdaszedő kutya?), a kurtalábú Cantona. De hamar kiviláglik, hogy a kies Ó-Dél-Velszben nem ők a legnagyobb állatok. Rögtön itt van a két főszereplő, azok a bizonyos ikrek, Jeremy és Julian, akik visszavágnak, mert a város nagykutyája nem nézte jó szemmel, hogy lányát a két vidám csínytevő egy karaoke versenyen lepisálta. Érdekes húgytörténeti adalék, Büchner idején még az számított szabadnak, aki ura volt a hólyagjának: „Az ember szabad, Woyzeck, az emberben szabadsággá tisztul az egyediség. Hogy nem tudja visszatartani a vizeletét?!” Változnak az idők. Ma a böfögő, röfögő, gatyába rottyintó a szabadság bajnoka. Láthatóan a film rendezője, Kevin Allen is respektálja az effajta virtust, mert a film végén, miután már a visszavágásért járó ellencsapásért is busásan visszavágtak, Max és Móric kései utódai büntetlenül elcsónakázhatnak Marokkó felé. Miért is ne, ők legalább őszinték. Lám, a gondosan kendőzött polgárvilág (és drogdíler, szado-mazo fogdmegjei) ugyanolyan mocskos, mint a földi javakból kirekesztett aljanép. A filmbeli kelták nemre, rangra való tekintet nélkül csúfak és gonoszak. Kivétel, mely erősítené a szabályt, nem akad. Kár, mert az élet szerencsére, ellentétben a teóriákkal, szereti a kivételeket. Az előképként emlegetett Trainspotting (rendezője, Danny Boyle producerként jegyzi az Ikreket) sem a mélypont ünneplése volt, hanem sokesélyes drámai küzdelem. A Sight and Sound kritikusa attól tart, ez a töksötét éppenséggel hazavágta „elődjét”, a Trainspotting ellenfeleinek szállított muníciót. Elnézve a filmet, igaza lehet. Az Ikrekben nincs semmi tragikus vagy komikus (hacsak a „vicces” gyilkosságokat nem érzi valaki ellenállhatatlanul humorosnak), mindenki kurva és taplóagyú, szél se rezzen ebben a fekete idiliben. Körötte csend...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3611