KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sínek a semmibe

Tamás Amaryllis

 

Szelíd irónia, és bölcsesség szövi át Vesna Ljubic filmjét, egy boszniai hegyi faluban napjainkban zajló drámát: az ott élőknek egyedüli megélhetést nyújtó keskenyvágányú vasút felszámolását. Egyúttal egy olyan világ pusztulását, amelyben még mindennek helye van, amelyben még el lehet igazodni. Talán nem rekedünk meg a romantikus nosztalgiánál, amikor a film legnagyobb erényeként említjük az emberi önazonosság szeretetteljes ábrázolását. Amit nálunk Esterházy Péter fogalmaz meg mániákusán újra meg újra:”... van az életnek egy kis rendje, amihez már nem volna szabad senkinek nyúlnia... Valamit belakni, ahhoz idő kell,... otthon lenni...”

A falusiak látszólag meghunyászkodó kompromisszumot kötnek (lóvasútként működtetik tovább a hegyi vasutat), – a megfegyelmezett alattvalói szerep azonban csak ravaszság: nem válnak „homogenizált” emberré. Életük, mint a lét: kiszámíthatatlan, szabad és bátor marad. „Nincs más választásuk: most szeretnek élni.” Cinkos együvétartozással és megtörhetetlen derűvel lépnek túl az urbanizációs barbárságon. Génjeinkben elpusztíthatatlanul él a liberális alapeszme: a többség diktatúrája ellenére megvédeni, megtartani a kisebbséget.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4291