KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Akit Bulldózernek hívtak

Lajta Gábor

 

Michele Lupo, akitől a közelmúltban a Seriff az égből, valamint A seriff és az idegenek című kozmikus bárgyúságokat láthattuk, most teljesen reális környezetbe, egy tengerparti kisvárosba helyezi a jóindulatú szakállas óriást, Bud Spencert. Bár ez a filmje sem remekmű, a maga nemében sem – sovány az alapötlet és szerkezeti aránytalanságok is gyöngítik –, mégis melegebb, derűsebb a korábban bemutatottaknál. Valamiképpen szellemesebb, emberközelibb egy jóízű szkanderezés a füstös matrózkocsmában, vagy egy mintaszerűen komponált öklözés az alvilági játékbarlangban, mint a gépi csodatrükkök, vagy az egzotikus panorámák. És ráadásul ez egyszer még az is bizonytalannak látszik, hogy hősünk győzni tud a végén...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6668