KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A férfiak pedig nem sírnak

Loránd Gábor

 

Josef Pinkavát gyermekfilmek avatott mestereként tartják számon. Ez utóbbi művében azonban csak azt sikerül bizonyítania, hogy jó szemmel tud bájos és huncut kölyköket filmszerepre kiválasztani. A történet ugyanis meglehetőségen átlagos. Szőke gyerkőcünk lábát töri szünidőben, meggyógyul, gézengúz cimborájával szép csendesen csintalankodik, előre féltékeny a születendő testvérkére, apjával titkos naplóban vitatja meg az eseményeket, és így tovább, sehol a Nagy Kaland, néha egy-egy kedves bemondás, vagy vigyori gyermekmosoly. Ez minden. Nem a rafinériát, a mindenáron „eredetit” reklamálom természetesen, csak azt a pezsgést, ami „ifjúságian” izgalmassá tenné az eléggé egyhangú látnivalót.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7187