KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hegy legendája

Dániel Ferenc

 

Kétórás mozgókép-mese koravén gyerekeknek vagy visszamaradott felnőtteknek: Hongkongból. King Hu rendezőproducer mintha be akarná bizonyítani, hogy varázslatos tájaikon nemcsak a karate, a csihi-puhi akrobatika járja, hanem megterem ott a legenda is, a misztikum, a rontás, a káprázat. Persze nem a farmergyártó manufaktúrák környékén, vagy a korszerű szereldékben – ugyan! –; a Szung dinasztia archaikus mondái között. Valamilyen ősi háború után, az elhagyott Északi Erőd tájékán, ahol az unalom terjeng. Ázsiai unalom. Hu úr (talán vándor írnok? misztikus műfordító?) magas megbízatás nyomán négy kötet buddhista szútrát másol; s milyen naiv egy XI. századbeli értelmiségi is, hogy nem veszi észre: körülötte emberformájú démonok, jó és rossz lelkek, tamtamozó szerzetesek nyüzsögnek – arra várva, hogy a kész másolat végre megváltsa őket. Hu úr minden mértéket meghaladóan egy-ügyű; démon szépséget vesz feleségül démonanyóssal; igaz, XI. századi luxusháztartás szolgálja kényelmét és akadnak jótét lények, akik vigyáznak épségére is. Amikorra ez a vigyázat átcsap kénköves, durrogós, füstös körmérkőzésbe, és a szútra-kópia kész, az írástudónak is felnyílik végre a szeme: „hinnye, itt az alvilág játszadozik! Nőm, a gonosz majd’ megölt! Felhő kisasszony, a légies, költői szerelem tárgya hamvába holt!”.., és így tovább. Mi hitelesítené jobban, hogy a hongkongi filmesek sem hisznek a mesében, minthogy hősünket a történet végén fölébresztik: álom volt az egész. Szabvány álom, számunkra kissé idegen körítéssel. A berendezési tárgyakat, a jelmezeket, a szobrokat emlékezetünk ázsiai tárlóiban őrizzük majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7347