KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bolond évek

Koltai Ágnes

 

Ha nem látom a filmet, nem jövök rá, hogy a bolond évek a kamaszkort jelentik. Azt hiszem, számos más jelző alkalmasabb lenne az ifjúkor aposztrofálására, mint az elkoptatott, jópofáskodó bolond, ráadásul a film azt próbálja ábrázolni, hogy a tinédzserek élete is bővelkedik konfliktusokban. Ébredező szexualitásukkal, a társadalom, a szülők erkölcsi kényszerével viaskodó gimnazisták kóstolgatják a szerelmet Zoran Čalić filmjében. Az életkoruknál fogva amúgy is bizonytalan kamaszok senkire, legkevésbé a tapasztaltnak tetsző felnőttekre nem támaszkodhatnak. Pedig nagy szükségük volna okos, tapintatos segítségre, mert saját vágyaikat sem ismerik igazán, hát még egy nem kívánt terhesség következményeit. Az iskolában a virág megporzásáról tanulnak és végighallgathatnak egy unalmas, latin elnevezésekkel megtűzdelt felvilágosító órát, de a legjobb esetben is pofonokkal fenyegetik őket, ha saját szexuális problémáikban kérnek eligazítást. Ezek után érthető, ha terhesség és tiltott magzatelhajtás Bobe és Marija szerelmének következménye.

Sajnálom, hogy a film végül is sikertelen: a történet lassan csordogál, a figurák (főként a felnőttek) kidolgozatlanok, hiteltelen a happy endbe hajló befejezés. Megértő elnézésem a rendező rokonszenves álláspontjának szól: nem bírál, nem mutogat ujjal a „felelőtlen fiatalokra”, nem akar bölcs tanácsokat osztogatni, csak azt mondja, hogy azok a konfliktusok is léteznek, amelyekről nem akarunk tudomást venni. Jó műhöz ez természetesen kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7407