KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A repülés megszállottjai

Béresi Csilla

Méregzöld mezők fölött repülőgép száll, háttérben gyárak komor füstje, közben pedig meg-barnult fotók villannak be. Nagy, sötét madarak a gépek, olykor meg égő újságpapírhoz hasonlóan köröznek az égen. Pereg, pereg a filmen a két barát, Andrej és Igor küzdelmes élete, – s egyben a repülés története, a hőskortól nem kevésbé hősies napjainkig.

A film alig több, mint a történelem és a fizika megfelelő fejezeteinek ügyes, házi feladat ízű megoldása. Pedig a téma nemcsak közhelyeket kínál. Kínálja a repülés tarkovszkiji filozófiáját, vagy épp a filozófia súlyát oldó, mégis meggondolkodtató humort, mint Sengelaja Csodabogarak című művében –, hogy csak a közelmúlt filmművészetéből hozzunk példákat.

A rendező, Hrabovíckij középpontosan komponált képei inkább képzőművészeti, mint filmes érzékenységet sejtetnek. Leggyakrabban lámpák, gyertyalángok, éji ablakok, napsütötte hordók magányos fénye sugárzik rá a derengő, hólatyak-szín, plakátzöld hátterekre. Ehhez a fajta képi invencióhoz talán „jobban illenék” a 20– 30 perces stúdiótanulmány, esetleg a filmvers formája. S akkor talán jobban érdekelne bennünket is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7492