KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Álmatlanul

Kovács Marcell

Non ho sonno/Sleepless – olasz, 2001. Rendezte: Dario Argento. Szereplők: Max von Sydow, Stefano Dionisi, Chiara Caselli, Roberto Zibetti. Forgalmazó: Cinetel. 113 perc.

 

A halottnak hitt sorozatgyilkos újbóli felbukkanása hírére az egyik áldozat fia elszánt nyomozásba kezd. A múltbéli események mozaikdarabkáit rakosgató főhőshöz hasonlóan a rendező, Dario Argento is a régi időkbe tett képzeletbeli utazást, amikor az idétlen Az operaház fantomja fiaskója után hajdani nagy sikereinek alkotóelemeiből rakta össze ezt a minden ízében ismerős, mégsem érdektelen giallo-nosztalgiát. A brutális olasz thriller műfajának mestere biztosra ment: a gyermekkori trauma motívumát a Mélyvörösből kölcsönözte, a gyilkos horroríró figurája a Tenebrae-ből, az idős nyomozótárs A kilencfarkú macskából származik… Régi alkotótársak is felbukkannak, a színész Gabriele Lavia és a zaklatott zenéért felelős Goblin zenekar is Argento legfényesebb alkotói korszakát idézik.

Az Álmatlanul azonban több mint a hetvenes években sikerrel alkalmazott fortélyok szimpla újrahasznosítása, a nyilvánvaló utalások és az Argentótól meglepő ironikus hangvétel személyes számvetést sugallnak. A valódi főszereplő természetesen ezúttal is a rendező védjegyének tekinthető szuggesztív gyilkosság-ábrázolás. Argento mániás érdeklődése az erőszakos halál iránt túlmutat a slasher filmek futószalag-vérontásán, zavarba ejtő empátiája és perverz aprólékossága révén képei mindig a halál leheletét közvetítik. Az Álmatlanult művészfilmnek nevezni gonosz tréfa lenne, de hogy Argento igazi filmművész, az vitathatatlan.

Extrák: A bárgyú és félrevezető borítókép, a komolytalan ismertetőszöveg, valamint az olasz hangsáv hiánya sem tudja elrontani az örömöt, amit a hazai DVD-forgalmazás által méltatlanul mellőzött rendező filmjének megjelenése okoz. És még egy negyedórás werkfilmet is kapunk hozzá.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9527