KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lámpagyújtogatók

Csiger Ádám


Lámpagyújtogatók – magyar, 2015. Rendezte: Dr. Százados Miklós. Kép: Bognár Tamás, Dr. Százados Miklós, Szathmári Tamás, Kovács Márk, Ormándlaky Zsolt, Tőke Béla. Zene: Fodor Dávid, Takáts Eszter, Hosszú Attila. Forgalmazó: Anjou Lafayette. 107 perc.

 

E különleges film a sci-fi, az áldokumentum és a vígjáték ötvözeteként írható le: az önmagukat alakító alkotók 42 honi hírességet interjúvolnak meg, a felvételeket pedig rakétába zárva szeretnék fellőni az Androméda-ködbe, a földönkívülieknek szóló bemutatkozásként az emberi faj és főleg a magyarság részéről. Az interjúalanyok megszólalásai és a forgatás fikciós történetszála váltogatják egymást, az alkotók igyekeznek elmosni a határt a valóság és filmjük között. A kerettörténet reflektál is arra, hogy független, kis büdzséjű, félprofi magánakcióról van szó. Legközelebbi rokonai William Castle kreatív blikkfangokra épülő szegénysori munkái, valamint a gerilla reklámkampánnyal sikerre vitt „talált felvétel” horrorok (Ideglelés, Parajelenségek). Interjúk készítéséhez nem kell nagy büdzsé, az ismert nevek vonzzák a publikumot, a sci-fi áldokumentarista körítés felkelti a figyelmet, az önironikus kerettörténet pedig apológia mindezért. Az alkotók ráadásul nem először csinálnak ilyet, hisz ők készítették A tüke fenomént is, mely e film főpróbájának is beillik, helyszínként Magyarország helyett Péccsel. Ugyancsak sikeres helyiekkel készített interjúfüzér önreflektív áldoku-komédiával megspékelve, mely lokálpatrióta imázsfilmből misztikus sci-fibe fordul, ahogy az alkotók a pécsiek (a legenda szerint) kimagasló tehetségének okát kutatják és találják meg az urán hatásában. Mindkét mozi figyelemfelkeltő, közönségcsalogató, de a tartalmukról sokat elmond, hogy A tüke fenomén egyik megszólalója szerint a film témái „a hétköznapi ember fantáziáját mozgatják meg”, ezúttal pedig a Tankcsapda tagjai mutatnak rá, hogy a nagy kérdésekre többnyire csak elkoptatott frázisokban lehet válaszolni. E közhelyek ugyanakkor szinte mind igazak, igencsak ráférnek egy negatív előítéletekkel telített társadalomra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12228