KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A holtak hajnala

Hungler Tímea

Olybá tűnik, a zombifilm reneszánszát éli – A kaptár és a 28 nappal később után most egy hetvenes évekbeli George A. Romero rendezte zombi-klasszikus remake-jében tűnnek fel az emberevő szörnyek. Míg azonban a hajdani mozi egyértelműen a műfaj paródiája volt, az újrahasznosított változat véresen komolyan veszi magát: rosszarcú, agresszív élőhalottak, tornyosuló hullahegyek, pánikba esett gyanakvó túlélők mindenfelé.

A film feszesen és határozottan izgalmasan indul – a helyi ápolónő az éjszaka közepén arra riad fel, hogy a bájos szomszéd kislány gyanútlanul szendergő férje húsából lakmározik. A férfi nem éli túl a nyaki ütőerére mért csapást, de semmi probléma, pár percen belül zombiként születik újjá, és a felesége nyomába ered. Az asszony menekülőre fogja, és csakhamar ráébred, a városban a káosz uralkodik, az elszabadult élőhalottakkal szemben csak akkor marad esélye, ha összefog a túlélőkkel.

Ezzel a filmmel ugyanaz a probléma, mint a zombifilmekkel általában – míg a mozi elején ténfergő egy-két tanácstalan zombi határozottan frászkeltő tud lenni, a katasztrófa sújtotta, kihalt város apokaliptikus víziója pedig meglehetősen nyomasztó, minél több az üveges tekintetű, húsra éhes élőhalott a vásznon, annál unalmasabbnak és fárasztóbbnak találjuk őket.

A túlélők ebben a moziban végül egy bevásárló központban barikádozzák el magukat, ahol a katasztrófafilmekből ismerős hatalmi harc veszi kezdetét közöttük – a nagyokos, a praktikus, az érzelgős, a határozott, a zsarnoki mind szerephez jut a filmben, és természetesen a végjátékra, ha nem is egy, de csak egy pár maradhat.

A film új változata néhány aktualizációt is elszenvedett – így a túlélők várandós anyája orosz származású, kedvese pedig a politikai korrektség jegyében Pratt doki a Vészhelyzetből; a zombik a 28 nappal később-ből ismerős villámgyors fajtából származnak; és hogy a hagyománytisztelő Romero-rajongóknak is legyen min csámcsogniuk: a film befejezése a Dead-trilógia harmadik részére utal, ráadásul a rémpofák hajdani megalkotója, maga Tom Savini is feltűnik a vásznon egy kisebb szerepben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1960