KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Válótársak

Varga Zoltán

 

A Válótársak ambíciója, hogy a klasszikus screwball comedy örököse legyen, bár nem teljesen sikertelen, mégsem ajándékoz meg bennünket maradandó élménnyel. A vígjáték emlegetett szépemlékű alműfaja a „nemek harcából” merítette frivol és csípős humorát, s tette ezt kifejezetten bolondos, cikázó cselekménnyel. Legemlékezetesebb hősnői, Carole Lombard vagy Doris Day után szerencsére ezúttal egy vörös hajú szépséget láthatunk ringbe szállni a másik nem ellen, kezdetben a bíróságon, utóbb a hálószobában, végül az anyakönyvvezetőnél. A film főszereplői, Julianne Moore és Pierce Brosnan ha nem is elsősorban komikus képességeikről nevezetesek, mindketten élnek a nem különösebben kidolgozott szerepek lehetőségeivel. Válóperes ügyvédeket játszanak, akik rendre egymás riválisai a tárgyalóteremben, de a kezdeti – illetve kezdetben sem komoly – ellenségeskedésüket fölváltja a vonzalom, sőt, még egy annál is nemesebb érzelem. Mire idáig eljutnak, számos helyzet- és jellemkomikumra épülő jelenet szerez kellemes perceket; a film következetessége akkor törik meg, amikor hőseink egy peres ügy kapcsán Írországba utaznak, s feledvén a nyüzsgő New Yorkot, úgy tűnik, mintha velük együtt egy másik filmbe csöppentünk volna és sajnos a későbbiekben sem kapjuk vissza a kezdeti hangvételt. De legalább lehet látni Julianne-t ír táncot járni, Brosnant meg sörivó versenyen részt venni. A Válótársakat egy visszatérő poénja alapján snowball comedyként is számon tarthatnánk, már ha bárki is ragaszkodik hozzá, hogy számon tartsuk ezt a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4815