KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Herczenik Miklós (1930–1985)

Gaál István

 

Búcsúzni kell valakitől. Munkatárstól, kipróbált baráttól, vagy egyszerűen: tőle, Mikitől. Búcsúztatni őt mindörökre immár.

Szakmánk egyik kiválósága volt, bár a koporsóját szállító kocsi előtt gyászhuszár nem vitt selyempárnát tarkálló kitüntetésekkel.

Jellemző...

Szerényen, megbízhatóan, alázattal végezte munkáját. Képességeivel sohasem hivalkodott, mindig alárendelte személyes ízlését a látvány törvényének; szabatosan, pontosan világított, a jelenet hangulatának megfelelően.

Egyike volt Eiben István legtehetségesebb tanítványainak. 1954-ben végezte a főiskolát. 1955-ben már filmtörténetünk kimagasló egyénisége: Szőts István mellett készíti el életének első nagyszabású munkáját. A magyar dokumentumfilm történetében talán ez a legszebben fotografált munka. Kövek, várak, emberek...

1959-ben lép ismét a kamera mögé: a Gyalog a mennyországba az első játékfilm, amelyet fényképez.

Azután rendre sorakoznak filmjei; népszerű operatőr, divatja van, mint nálunk ez olyannyira szokásos rendezők, színészek, operatőrök pályáján.

Két alkalommal dolgoztunk együtt: a Zöldár és a Keresztelő című filmeket készítettük 65-ben, illetve 67-ben. Több volt, mint kivitelező; ötleteit, tanácsait mindig átgondoltan, és sohasem tolakodóan mondta el.

Saját ötletéből készült az Egy régi villamos című kisfilm. Ismeretterjesztő könyvet irt Bán Róberttel, megosztván mesterségünk titkait a nézőkkel.

A lexikon tanúsága szerint huszonkét játékfilmet fényképezett. Egy éve fejezte be a Palásthy-rendezte Kálmán Imre-filmet. Ez volt az utolsó...

Ötvenhatodik évébe lépett. A védett korba – tragikus hirtelenséggel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5867