KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anton, a varázsló

Kulcsár Mária

Egy biztos: nem varázsló. Autószerelő. Kivénhedt traktorok, roncs kocsik látványa, hiányzó alkatrészek felkutatása hevesebb lázba hozza, mint híres szenvedélyei: az ital és a nők. Kiderül: ez hiba, sőt bűn.

1945 tavasza. Az ifjú Anton hazatér a harcmezőről, lelkiismeretét gyorsan megnyugtatja a riasztóan kedélyes német közhellyel: „a háborút nem én csináltam, én csak elvesztettem”. Nekilát, s újjávarázsolja faluja gépállományát, éjjel-nappal, vasárnapokat sem ismerve dolgozik, persze nem ingyen. A parasztok rászorulnak a szakemberre, dől a pénz, Anton rövid idő alatt jelentős vagyonkára tesz szert...

Nincs mibe fektetnie a pénzét, s nem lévén még fal Berlin közepén, felül a vicinálisra, és elhelyezi pénzét egy nyugatnémet bankban. Hazatér, folytatja a traktorjavítást, ígérget és megveszteget, hogy megfelelő alkatrészhez, nyersanyaghoz, egyre több pénzhez jusson, míg börtönben nem találja magát. Mire szabadul, már mindenki úgy ügyeskedik, feketézik, korrumpál, mint ő hajdanán. Közben szeretője Svájcba szökik Anton régi, a nyugati bankban elhelyezett vagyonkájával, halálakor pedig egy luxusautót hagy rá. Anton váratlan gesztussal az autót az ócskavaszúzdában gyilkolja meg, maga pedig fél liter vodkával öngyilkos lesz.

Ez a rövid cselekményváz egy jó filmre elegendő kemény igazságot, gondolkozni, elemezni valót tartalmaz. Günter Reisch, a rendező azonban csak bűvészkedik az anyaggal, ügyeskedik, mint Anton, a varázsló. Szűk korlátokat állít önnön bátorságának, s egy-egy mondattal, gesztussal elérvén azokat gyorsan vállat von, ránk kacsint, vagy nevetve az ellenkezőjét állítja. Ez a bizonytalanság az egyik oka a tökéletes műfaj- és stílusbeli átgondolatlanságnak. Valószínűleg vígjátéknak vagy groteszknek szánták a filmet, erre vallanak az időnként közeliben mutatott nagy lábujjak, pisilések és néhány ízetlen bemondás. Sajnos, képi világának érdekességét bármely tévéközvetítés felülmúlja. Érdektelen a film, pedig főhőse még Magyarországra is eljut; a társadalombírálat mélyebb rétegei, igazi humor helyett azonban itt is csupán a „fricskázásra” futja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7842