KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Airport

Pápai Zsolt

Airport – amerikai, 1969. Rendezte: George Seaton. Szereplők: Burt Lancaster, Jean Seberg, Dean Martin. Forgalmazó: Budapest Film. 128 perc.

 

Az 1960-as, 1970-es évek fordulója olyan korszakként él a köztudatban, mint amelyik forradalmi filmek sorát szülte Hollywoodban, témafelvetésüket és stílusukat illetően egyaránt formabontó darabokat. Valóban készültek ilyen filmek, de a sikeresebbek inkább hagyományos építkezésűek voltak. Olyanok, mint például az 1970-es évben – Amerikában – a Love Story után a második legnagyobb bevételt fiadzó Airport.

Az Airport filmtörténeti pozíciója imponáló. A sztori sok kicsi privát tragédia és egy nagy közösségi kataklizma együtteséből áll össze, és ezzel A Poseidon katasztrófát, a Földrengést, a Pokoli toronyt – a hetvenes évek katasztrófafilm-szériáját – előlegezi meg. A vitathatatlan filmtörténeti érdemein túl azonban az Airport meglehetőst ódivatúnak tetszik. A régi Hollywood stílusában a régi Hollywood nézőjének készült, amit az is mutat, hogy a steril képi világot csupán néhány alibiből odavetett osztott képmező frissíti, továbbá az, hogy az egyetlen igazán fiatal szereplő – a megesett stewardesst hozó, csodás Jacqueline Bisset – igencsak kilóg a csupa középkorú vagy kivénhedt figurából álló csapatból. George Seaton rendező a középosztály életrevalóságát ünnepli a csinos kiskosztümökkel, a télen is napbarnította arcokkal, a tökéletesen belőtt sérókkal és a megszenvedett happyendekkel – filmje mégsem ellenszenvet, netán érdektelenséget szül a nézőben.

Különös, de az Airport ma is székhez szegez, miközben már elkészültekor is avult volt: a szexualitás témáján kívül lényegében semmi nincs benne, ami a harmincas–negyv enes évekbeli hollywoodi produkciókban ne lett volna meg. Persze lehet úgy is tekinteni a dolgot, hogy az Airportnak és a hasonló filmeknek missziójuk volt: a formálódó új Hollywoodnak a régivel való folytonosságát szavatolták.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9462