KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hangyák a gatyában

Hungler Tímea

 

Az ideáig tengerentúli műfajként kárhoztatott sophomoric, vagyis a hormon-orientált tinédzser-vígjáték begyűrűzött az öreg kontinens filmgyártásába is: elkészült a német Amerikai pite, amely pont olyan zaftos, olajos, geil, mint gyorséttermi verziója, és pont annyira fekszi meg a könnyed vígjátékokon nevelkedett néző gyomrát, mint a filmes kiadás.

A téma a szokásos: a kis Flo(rian) egy szép napon arra ébred, hogy a szunnyadó Erósz követelőzik benne. Szegény összezavarodott feje elsőként Red Bullhoz, a „Baráthoz” fordul segítségért, aki az iskola fehérmájú nőszemélyét szemeli ki a tűzoltásra, halálos sebet ejtve ezzel a pubertálni alig kezdett, sorára türelmesen várakozó hűséges barát(nő) szívén.

Miközben a színjátszó körben a világirodalom egyik klasszikusát, Shakespeare Rómeó és Júliáját próbálja a társaság, Flo megpróbál a nadrágjában és a fejében egyaránt rendet teremteni. A viccesnek csak nagy jóindulattal nevezhető helyzetek és dialógusok természetesen a hormonháztartás kérdései körül csúcsosodnak ki; téveszmék tömkelegét hallgathatja végig a néző szexről/szerelemről, s ez – tekintettel a célközönségre – igencsak kínos.

Az éjszakai német erotikus műsorok és óvszerreklámok modorában a dialógusok zöme Flo és nadrágjának (hiper)aktivizálódott tartalma között zajlik, aki/ami hősünket meglehetősen tudathasadásos állapotba kergeti: szorult helyzetében kire hallgasson, az eszére, a szívére vagy valaki/valami másra?

A probléma végül megoldódik, a Fehérmájú lelép a Machóval, hősünknek pedig megmarad a régi helyes kis barátnő, aki nyiladozó nőiségét (hogy a film ne csak a fiúkáknak mutasson kerülendő példákat) rögtön azzal a ballépéssel kezdi, hogy ahelyett, hogy egészséges női öntudattal más fiú után nézne, visszafogadja a (rém)álmából ébredt Csipkerezsőkét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3220