KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában

Nevelős Zoltán

 

Jackie Chan nem okoz csalódást. Káprázatos harcművész úgy, hogy közben megunhatatlan mozibohóc. Egy csetlés és egy botlás közé mindig jut egy tökéletesen kivitelezett ütés vagy egy jól irányzott rúgás, így aztán mindig ő nevet a végén, vele pedig mi is.

A nyáron a magyar mozikba kerülő két filmje Chan két harcterét képviseli, Az elveszett zsaru a hongkongi, a Csúcsformában a hollywoodi álomgyár produkciója. Hongkongban talán ő a legnagyobb sztár, csaknem harminc éve folyamatosan jelen van a mozivásznon, Amerikában viszont a nyolcvanas évek kudarcai után évtizednyi kihagyás után alig pár éve kezdte igazi diadalútját a Balhé Bronxban című filmmel. A Csúcsformában az eddigi csúcs, tavaly ősszel az egyik legnagyobb bevételt hozó film volt a tengerentúlon; folytatása is készül már.

Az elveszett zsaru úgy kezdődik, mint egy katonai akciófilm, bennszülöttes vígjátékként folytatódik, és elég sokára érkezik csak el a nagyvárosi bunyós műfajig, de megéri a várakozás; a tetőpont nagy verekedése után ráadásnak Jackie gatyaféken csúszik le egy felhőkarcolóról.

A Csúcsformában kelet-nyugat viszonylatban építkezik, Hongkongban egy kikötői tűzharc közepén ismerjük meg a Jackie alakította hőst, a film központi bűntényének helyszíne azonban Los Angeles. A kínai konzul kislányát elrabolják, így kerül újra a képbe Jackie, kísérőjének pedig a dumagép Chris Tuckert jelölik ki. A kultúrák találkoznak, Chan hozza a helyzetkomikumot, Tucker a jellemkomikumot, Chan adja a pofonokat, Tucker a poénokat. A kezdeti idegenkedés után barátok lesznek, és végül az ügyet is felgöngyölítik. A film amilyen kiszámítható, éppoly szórakoztató – az amerikaiba oltott hongkongi akcióvígjáték zamatos gyümölcse.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4548